4.-5. Fejezet

 

Negyedik fejezet

Violet

 

Fordította: Sweety

 

Bassza meg Travis és az ajkai. Az ajka érintése az agyamba égett. Miért kellett ennek a faszfejnek úgy megcsókolnia, mintha aggódna értem? A pokolba is, lehet, hogy így van, de akkor sem volt joga hozzá.

A számítógépem előtt ülve dühöngtem emiatt, és amiatt, hogy kifogytunk a nyomokból, hogy megtaláljuk Zarát. Rocko, a Venom MC elnöke megadta azoknak a fickóknak a címét és rendszámát, akik segítettek Talon halott, áruló testvérének, Vicnek.Azok a fickók szállították Zarát Davidnek. A másik áruló testvér, Pick, törlesztett azzal, hogy megmentette Zara testvérét és párját Vic fegyverétől úgy, hogy közben őt is meglőtték. Tudtam azonban, hogy a bátyám által az árulásért megfizet, és meg is fogja érdemelni.

Utáltam látni, hogy Talont átjárja a fájdalom. Fájt, hogy a bátyámaz őrület határán táncol. Az, ahogyan a megtalálásukért harcolt, mutatjamilyen ember lett belőle – jó ember, aki megtalálta a számára tökéletes nőt. Bárki láthatta, hogy teljes szívéből szerette Zarát és a gyerekeket. Nem tudott és nem is akart nélkülük élni. Büszke voltam, hogy ismét a testvéremnek nevezhetem.

Vissza kellett szereznünk mindannyiukat. Talonért, a Hawksért, és még értem is.

Több időt akartam tölteni az unokaöcsémmel, Talon fiával Codyval, akit alig ismertem. Látni akartam, hogyan nehezíti meg Zara Talon életét. Csak több időt akartam tölteni mindenkivel, akit szerettem.

– Van valami? – kérdezte Talon kétségbeesetten.

– Talon, nem vagyok olyan rohadt gyors, adj egy percet – válaszoltam. – Elküldöm Chuckot a házukhoz, de kétlem, hogy ott lennének. Szerintem egyenesen Davidhez vitték őket, hogy megkapják a pénzüket – magyaráztam, majd felvettem a telefonomat.

Chuckot a vonalban tartottam, amíg ő a házakhoz hajtott. – Semmi, Vi – mondta sóhajtva. – Egyik házban sincsenek.

– A francba – suttogtam.

Talon, a füléhez szorítva a telefont, megszólalt. – Violet, hogy állunk?

– Semmi. Chuck van a vonalban, é senki sincs a házukban. A kocsijuk a rohadt kocsifelhajtójukon van. Nincs más, amin elindulhatnék. – A hangomon hallatszott a pánik. – Sajnálom.

– Jézusom – suttogta Talon. Kín villant a szemében. Beleszólt a telefonba, – Nem.Baszd meg, testvér. Meg kell találnunk őket...– Felálltam, miközben Talon feszülten figyelt. – Blue? – vicsorgott.–Testvér – követelte. A vállai megereszkedtek, a szemei lecsukódtak, mire közelebb léptem hozzá. – Küldd el nekem a címet. Ott találkozunk. – Letette, és közölte. – Travis megtalálta a helyszínt. Menjünk.

Sikerült Travisnek.

Ez... jó volt. De nem, erre most nem akartam gondolni.

– Talon, várj–szóltam utána, amikor eszembe jutott valami.

– Mi az, te nő? A családomért kell mennem.

– Neked és Griznek szükségetek van a fegyvereimre. Ha a golyók nyomára bukkannak, fedezve leszek, hogy magánnyomozó vagyok. Ti nem.

A bátyám lehunyta a szemét. Tudta, hogy védelmezem őt. A lelke mélyén biztosan tudta, hogy ha a családról van szó, én mindig fedezem őt. Figyelmen kívül hagyva Deannát és Grizt, kinyitottam az íróasztalom alatti fegyverszekrényemet, kivettem belőle hármat, és odasétáltam Talonhoz. Az egyiket Griznek, a másikat Talonnak adtam, a harmadikatpedig a farmerom hátsó zsebébe csúsztattam.

Talon elkapta a tekintetem. – Sok embernek baja eshet ma, Vi. Biztos készen állsz erre?

– Kurvára igen – elmosolyodtam. Visszahozzuk Zarát és a gyerekeket. Talon továbbra is boldog életet élhet egy olyan nővel, akit valóban megérdemelt, én pedig visszaszerezhetem a bátyámat és a családját.

– Akkor induljunk – vigyorgott rám Talon.

Találkoztunk a többi Hawks-taggal. Miután kiszálltunk a kocsiból, Blue megkérdezte. – Mi a terv?

Talon mélyen beszívta a levegőt. – Gyorsnak kell lennünk, be kell jutnunk és utána ki is kell jutnunk. A raktár egy háztömbnyire van a zsákutca végén. Nem sok minden történik errefelé, így nem lehet olyan szemtanú, akit le kellene fizetnünk. – Talon megállt, düh torzította el a vonásait, és mivel jól ismertem a bátyámattudtam, hogy arra gondol, csak vesztegeti az idejét a magyarázkodással, miközben csak be akart menni, és kijutni a családjával.

Odaléptem és a karjára tettem a kezem. Lenézett rám. – Innen gyalog megyünk tovább, nem akarjuk, hogy tudják, hogy jövünk. – Blue válla fölött átpillantottam, és láttam, hogy Warden épp leparkol. Elmosolyodtam. – Jó, épp időben. – Warden kiszállt a kocsiból, és kinyitotta a csomagtartót.Én kértem, hogy itt álljon meg. – Mindenki cserélje ki a fegyverét a miénkkel – kiáltottam a testvéreknek.

– A francba, Vi – nyögte Talon érzelmekkel a hangjában. – Hogy a faszba fogod megmagyarázni a zsaruknak, hogy egyszerre húsz fegyverrel lövöldözöl?

Megvontam a vállamat. – Majd akkor foglalkozunk vele, ha eljön az ideje. – Megrázta a fejét. Közelebb húzódtam hozzá. – Szerinted Zarabörtönbe akarja küldeni az emberét, miután épp megmentette? – kérdeztem.Nem akarta, és én sem szeretném a bátyámat börtönben látni, miután rendbe tette az életét és a testvérei életét is. Ez más helyzet volt. Ez most a családról szólt, és csak olyanok sérülhettek meg, akiknek amúgy sem szabadna létezniük. – Nem. Tedd meg érte, Talon. – Szemügyre vett, keresett valamit.Biztosan megtalálta, mert bólintott.

Könnyek szöktek a szemembe, de elhessegettem őket, és szerencsére Barbie, Zara legjobb barátnője és ősellenségem, így szólt. – Most már kapok egy kibaszott pisztolyt?

– Nem – válaszolta Griz morgó hangon. – Csak maradj mellettem, hercegnő.

Bár a nő kurvára idegesített, de meg kell hagyni, hogy tökös volt. Megpróbálhatnék Zara miatt kijönni vele. Hacsak nem idegesít fel.

Amikor Talon azt mondta: – Rendben, induljunk – még egyszer megállítottam őket. Ő felnyögött. – Mi van?

– Küldd be először Wardent, ő majd kikapcsolja az összes kamerát.

Talon kétkedve nézett az alkalmazottamra. Igen, Warden magas és hatalmas volt, de lopakodó. Senki sem vette észre, ha nem akarta, hogy tudják, hogy ott van. Talon bólintott, majd fel-alá járkált, amíg vártunk. Warden visszatért, biccentett, és azt mondta. – Tiszta a terep. – Talon felosztotta a testvéreit a raktárban. Én mellette maradtam Grizzel és Deannával.

Elindultunk a bejárati ajtó felé, és meglepő módon nem futottunk bele senkibe. Travis házára emlékeztetett. Egy pillanattal később Blue fordult be a sarkon, és közölte, hogy a csapata öt embert lőtt ki.Talon egy állemeléssel nyugtázta, majd a bejárati ajtóhoz lépett. Zárva volt. Talon készen arra, hogy berúgja hátrébb lépett, amikor Deanna odament, és bekopogott az ajtón. Mindannyian csak bámultunk rá.

Másodpercekkel később a bejárati ajtó kinyílt. A küszöbön egy fickó állt motoros mellényben, Vicious klubjelzéssel.Mozdulni készült, hogy megragadjaawalkie-talkie-t, amíg Deanna arcon nem ütötte. Na, ilyenkor igazán kedveltem ezt a nőt.

Otthagytuk Blue-t, hogy foglalkozzon vele, és besétáltunk a házba. Csendben felmentünk a lépcsőn, amikor a távolból lövés hangját hallottuk. Összeszorult a szívem, és elöntött a pánik.

– A francba, a francba – kántálta Deanna.

Megálltunk egy folyosó végén. Talon jelzett, hogy maradjunk csendben, miközben az első ajtóhoz lépett.Üres volt. Griz a második ajtónál találkozott Rocko, a Vicious elnökének egyik emberével. Griz egy ütéssel elintézte. Elmentem a következő ajtóhoz. Semmi.

Ez a szarakodás kezdett felbosszantani. Bár még mindig jobb volt, mint hogy a félelem eluralkodjon rajtam. Talon megpróbálta a negyedik ajtót. Zárva volt, ezért odaléptem, elővettem a zárfeltörő készletemet, és letérdeltem a padlóra.Másodperceken belül kattant a zár. Félreálltam az útból, hogy Talon kinyithassa az ajtót, majd belépett felemelt fegyverrel.

Zajokat hallottam a szoba sarkából, ahol négy, összebújó testet láttam. Talon is meglátta. Aztán meghallottuk. – Apa?

Cody. Édes Istenem, Cody volt az.

– Megmondtam, hogy eljön – fordult a többiek felé Cody.

– Talon – kiáltotta Maya, Zara kislánya, miközben a bátyám felé rohant. Megfeszítette a testét, amikor a lány nekiütközött. Felemelte, és szorosan magához ölelte, közben intett Codynak, hogy menjen oda hozzá.

– Richard? Nancy? – kérdezte Deanna.

Az idősebb házaspár felállt. A férfi előrébb lépett a folyosóról érkező fénybe. – Nahát, szia, Deannaleányzó.

– Ó, Istenem! – zihálta Deanna.

Richard? Nancy? Forgott az agyam, hol is hallottam ezeket a neveket. Zara szülei. Életben vannak.

– Jaj, de jó látni téged, Deanna, méghozzá élőben, a Skype helyett – mondta Nancy, Richardot megkerülve. Pont úgy nézett ki, mint a lánya, csak idősebb volt. A mellkasom megtelt Zara iránti szeretettel. Nancy folytatta, ami Deannát és engem is nevetésre késztetett. – Te pedig egy dögös szépség vagy.

Az ajtó felé fordulva felemeltem a fegyveremet, de a lépések, amelyeket hallottam, csak Griz léptei voltak. A karjában egy tizenéves lányt cipelt. – Egy szobában találtam rá. Eszméletlen, de életben van. – Az ágyra fektette a lányt.

– Nem láttátok Zarát? – kérdezte Talon a szülőktől.

– Ó, te jó ég! Nem csoda, hogy a lányom nem tudott neked ellenállni, amikor ilyen hangod van – jegyezte meg Nancy.Talonnak leesett az álla, de láttam rajta, hogy inkább üvölteni szeretne, de visszafogta magát.

– Nance, koncentrálj. Láttuk őt korábban, de az már néhány órája volt. Nem tudjuk, hol van – mondta neki Richard.

Újabb lövés dördült nem messze tőlünk.

– Bassza meg – sziszegte Talon. Mayát talpra állította. – Maradj itt a nagyszüleiddel. Deanna, itt kell maradnod velük, ha esetleg valami baj lenne.–Okos húzás volt, mert így adtunk neki egy feladatot, hogy ne dühöngjön, amiért itt hagyták.

– Persze, főnök – mondta, és elővette a sokkolóját.

Talon épp Richardhoz, Mayához és Codyhoz beszélt, mielőtt tovább keresünk, amikor újabb lövés dördült. A folyosó végén lévő ajtóhoz rohantunk. Zárva volt, így Talon berúgta, majd belépett. Mögötte voltam, de egy pillanatra megdermedtem.

Vér.

Nagyon sok vér vette körül Zarát a kanapén.

– Te ki a faszom vagy? – kérdezte David.

Figyelmen kívül hagytam, mert tudtam, hogy a bátyám és Griz elkapják, Zarához siettem. Mellé térdeltem, és gondolkoztam, hogy megérintsem-e. Aztán a nyakához szorítottam az ujjaimat.

– Mondd, hogy lélegzik – követelte Talon.

Zara szeme megrebbent. – É-édesem? – mondta a nő, de aztán köhögni kezdett.Végigfuttattam a kezem rajta, és egyre jobban összeszorítottam az állkapcsom. A gyomrom összeszorult a rémülettől.

– Jézusom, Talon. Ki kell vinnünk innen. Három lőtt sebe van, és megverték.

– Nem viszed el őt – kiabálta Dávid.

– Hátrébb a picsába – üvöltött Talon. – Véresre verted a nőmet, megerőszakoltad, és kurvára lelőtted. Baszd meg!– Egy lövés dördült mögöttem. Tudtam, hogy nem Talont lőtték le, mert ő biztos nem kiabál, mint egy gyenge szardarab.

– Zara, minden rendben lesz. Itt vagyunk veled – suttogtam, és gyengéden kisimítottam a haját az arcából. Bólintott, és megrándult.

– A francba – sikoltott Dávid.

– Talon! – ordítottam. – Mennünk kell, méghozzá azonnal!

– Griz, vidd el!Takarítsatok össze! Elviszem innen a nőmet.

– Persze, testvér – válaszolta Griz.

Talon megállt a kanapé mellett, és letérdelt. Újra és újra nyelt egyet, ahogy a nőjét nézte.Rossz érzés volt, nagyon rossz. Legszívesebben sírni, sikítani, rugdosni akartam valamit, de nem tettem. Elfojtottam magamban ezt az érzést.

– Jézusom, bébi – suttogta Talon.

– Tudtam, hogy el fogsz jönni. Gyerekek? Szülők?

A férfi lágyan végigsimított a lány arcán. – Ők biztonságban vannak, most vigyünk téged is biztonságba.– Mindketten tudtuk, hogy nem lesz időnk megvárni a mentősöket. Talon a lehető leggyengédebben felemelte a lányt, de ő még így is felsírt. Az állkapcsom összeszorult, az öklömmel együtt.

– Vi, tedd szabaddá az utat és győződj meg róla, hogy a gyerekek nem látják.

– Rajta vagyok – mondtam, és kirohantam a szobából.

 

* * * *

 

Probléma nélkül kijutottunk. Odarohantam a kocsihoz, amiből Warden épp most szállt ki, és beültem a vezetőülésbe.–Jól van? – kérdezte Warden az utasoldali ablakon keresztül behajolva.

Megráztam a fejem. – Nyisd ki a hátsó ajtót. Segíts Talonnak betenni.

Bólintott, és felegyenesedett, éppen akkor, amikor Talon Zarával a karjában kijött a házból. Elakadt a lélegzetem. Ismét elfojtottam az érzelmeimet.

– Talon?

– Elájult – mondta merev arccal. Sikerült betenni hátra a kocsiba, Talon ölébe. Warden beugrott mellém, én pedig úgy hajtottam, mintha pokolfajzatok üldöznének minket, pedig tudtam, hogy Talonnak nehéz lesz fognia a vezetési stílusom miatt. Még Warden is áthajolt hátra, és segített megtartani.Emiatt holnap biztosan zúzódások lesznek rajta.

– Mindjárt ott vagyunk, cica. Tarts ki a kedvemért – könyörgött, és megcsókolta a lány homlokát. – Bassza meg – nyögte halkan.

Az alsó ajkamba haraptam, hogy el ne sírjam magam. Utáltam látni Zarát a határán... Nem tudtam erre gondolni, vagy kimondani. Amit szintén gyűlöltem, hogy kíntól összetörve láttam a bátyámat.

Csikorgó kerekekkel álltam meg a kórház sürgősségi osztályának hátsó bejáratánál. Szipogva szálltam ki, miközben kiszaladtak az emberek. – Itt nem parkolhatsz...

Intettem a karommal, és megálltak. – Segítség! – A kocsi hátuljára mutattam. –Segítségre van szüksége. Három lőtt sebe van, és megverték.

Odarohantak, az egyik hordágyért kiálltott. Onnantól kezdve siettek, csak mentek, mentek, mentek. Talon teljesen kiborult, amikor nem engedték tovább a nőjével.Megragadtam a karját, és a fülébe súgtam. – El kell végezniük a munkájukat. Engedd el, hogy dolgozhassanak, Talon. Kérlek!

Elhallgatott, majd bólintott. A sürgősségi csapat végigrohant a folyosókon, miközben minket a váróterembe vezettek.

Talon mellé ültem, átkaroltam a vállát, és vártunk. Megérkeztek a testvérek is. Griz elterelte a zsaruk figyelmét, és elmondta nekik, mi történt a raktárban. Bár persze nem ez volt a teljes igazság. Deanna kiverte a balhét, amiért nem kaphatta el Davidet, amíg Talon fel nem világosította, hogy még van idő. A mosolya gonosz volt. Nancy, Richard és a gyerekek frissen zuhanyozva érkeztek, és mindannyian körülvették Talont. Csak amikor az egyik rendőrtiszt olyan szavakat mondott, amelyeket Talon nem akart hallani, azzal, hogy szükségük lesz Zara vallomására,ha túléli, akkor elvesztette ismét az eszét, és leütötte a férfit.

A testvérek körbezárták Talont. Félrehúztam a zsarut, miközben a feljelentésről szónokolt, és azt mondtam neki. – Tudod, hogy ki ő. Keményen él. Gondolod, hogy nem szeret ugyanolyan keményen? Az a nő ott bent az egész világa, és az, hogy te azt mondod, hogy túléli-e, nem elég neki. Adj egy kis időt a srácnak.Kérlek!

A zsaru vett egy mély lélegzetet, Talonra pillantott, majd vissza rám. – Nem teszek feljelentést.

Sóhajtottam. – Nagyra értékelnénk.

A szobára csend telepedett. Nem tudom mennyi idő telt el, mire az orvos belépett az ajtón.A léptei kissé megtorpantak, amikor meglátta Talont és az embereit. – Ööö... Zara Edgingway családja?

Talon felállt, szorosan magához szorítva a gyerekeket. – Mi vagyunk.

– Ó, rendben. Csak azt akartam mondani, hogy túl van a műtéten, és úgy tűnik, rendbe fog jönni.

Néztem, ahogy Talon megkönnyebbülten térdre rogy, a gyerekek pedig vele együtt sírva rogytak mellé. Lehunytam a szemem, hátrahajtottam a fejem, és azt motyogtam. – Köszönöm.

Ötödik fejezet

Travis

 

Fordította: Sweety

 

Valószínűleg meg akar majd ölni, amiért itt vagyok, de tudtam, hogy nehéz napja volt. Hallottam a jó híreket, miszerint Zara és a gyerekek életben vannak. De meg akartam győződni róla, hogy Violet is jól van.

Megálltam az ajtaja előtt, és bekopogtam.

Nem hallottam lépéseket, és semmi zajt odabentről, ezért hátranéztem, és ott láttam az autóját. Itthon kell lennie.

Újra kopogtam.

– Menj el, Travis! – hallottam az ajtó mögül.

– Violet, engedj be!

– Nem. Menj el!

– Violet, kérlek. Hallottam, hogy Zara és a gyerekek jól vannak. Csak tudni akarom, hogy te is jól vagy-e.

Zajt hallottam, ami zokogásnak tűnt. – Menj. El.

Kinyújtottam a kezem, és a tenyeremet az ajtajára tettem. – Nyisd ki az ajtót, Lettie – mondtam, azt a becenevet használva, amit még az egyetemen adtam neki.

Az ajtó hirtelen kinyílt. A szeme tele volt könnyel, az arca maszatos volt a sírástól és az elkenődött sminkjétől. A haja kusza volt, de számomra még így is gyönyörű.

– Ne merészelj így hívni! – csattant fel, majd a kézfejével megtörölte az orrát. – Hagyj békén, Travis. Ha azt hiszed, hogy az a csók jelentett valamit, akkor tévedsz. Nem jelentett semmit. Csak egy pillanat volt, és az a pillanat akkor ért véget, amikor elsétáltam. – Szipogott egyet. – Menj el! – Violet az arcomba akarta csapni az ajtót. A lábammal visszalöktem, és a csuklójánál megragadva a karjaimba zártam.

– Ne – kiáltott fel.

– Zara meg fog gyógyulni – mondtam neki.

– Tudom – kiáltotta, és a mellkasomnál próbált eltolni. Fáradt volt és legyengült, különben a seggemen landoltam volna.

– Jól vagy. Talon is, a gyerekek is jól vannak. Minden rendben van – mondtam neki és még inkább magamhoz szorítottam.Lassacskán feladta a küzdelmet, hozzám dőlt, és a homlokát a mellkasomra hajtotta.

– Lelőtte.

– Tudom.

– Megverte.

– Tudom – suttogtam.

– Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen? – kérdezte megtört hangon. – A munkám során láttam már néhány disznót, néhány aljas szemétládát... de ilyet még nem.

– Meg fog fizetni mindenért.

– Meg fog, de Zarának és a gyerekeknek időre lesz szükségük, hogy meggyógyuljanak és túljussanak azon, amit velük tett.

– És így is lesz. A világ összes támogatását megkapják. Erről a bátyád gondoskodni fog.

Bólintott, majd megmerevedett. Elhúzódott, és rám nézett. Küzdöttem a mosolyommal.Itt van az én nőm. Ahelyett, hogy elmondtam volna, hogy mire gondolok, inkább megkérdeztem. – Bejöhetek egy kávéra?

– Nem – harapdálta a száját. A teste megremegett, és káromkodott az orra alatt. –Azonban ki szeretnélek használni. Szóval bejöhetsz, és leülhetsz a nappaliban, amíg én elmegyek a szobámba aludni. A tudat, hogy más is van a házban, segít majd elaludni. Kihasználhatlak, Travis?

Megrándult az ajkam, amitől a szeme még jobban összeszűkült.

– Igen – bólintottam.

– Ez nem jelent semmit – figyelmeztetett.

– Egy vacsoráért.

Hátraejtette a fejét. – Micsoda? Nem létezik.

– Violet, egy vacsora.

– Nem.

Furcsa, hogy nem próbálta újra becsukni az ajtót. – Vacsora – követeltem. Annyira használt ki, amennyire csak akart, de biztos voltam benne, hogy kapok valamit cserébe. – Csak pár órát velem, amíg eszünk. Csak ennyit kérek.

A lány felnyögött, kezével végigsimított az arcán, majd azt mondta. – Rendben. Túl fáradt vagyok a vitához. – Azzal megfordult, és elindult a folyosón. Vigyorogva bezártam az ajtót, és követtem őt.

Amikor beléptem a nappaliba, láttam, hogy odasétál egy másik ajtóhoz. Megállt és megfordult. A lábamról az arcomra nézett, bólintott, majd belépett a szobába és becsapta maga mögött az ajtót.

Az üzenetet hangosan és világosan megkaptam. Nem léphettem be a szobába, és őt ismerve, ha megpróbálnám, pillanatokon belül fegyvert szegezne a fejemhez. Akármilyen kimerültnek tűnt.

A kanapéhoz mentem, leültem, bekapcsoltam és lehalkítottam a tévét. Hátradőltem, elővettem a telefonomat, és küldtem egy sms-t Linknek.

Én: Maradok. Foglalj nekem egy asztalt a melbourne-i klubban.

Link: Beleegyezett a vacsorába?

Én: Vonakodva, és lehet, hogy kicsit erőltettem.

Link: Egy pöcs vagy.

Én: Ezt én is tudom. Hogy megy az üzlet?

Link: Jól. Jobb lenne, ha ott kint lennék, ahelyett, hogy itt bébiszitterkedek.

Én: Tudod, hogy Izzyt csak rád bízom.

Link:J

Én: Ez egy kibaszott mosolygós arc?

Link: A francba, Trishának kellett volna küldenem.

Én: Persze.

Link: Baszd meg! Ne idegesíts, hogy meg tudjam nézni milliomodra is a Shreket.

Én: Nevetek.

Link: Miért vagy ma ilyen kurvára szeretetéhes?

Én: Szopj le.

Link: Még akkor sem, ha haldokolsz. Most pedig tűnj el. Már lefoglaltam a helyet. Jó szórakozást. Ne cseszd el, mert már unom, hogy mindig azt hallom, hogy ő a te csajod, aki elszökött. Az álomnőd. A te... érted a lényeget.

Én: Igen. Jó szórakozást Izzyvel.

Link: Meg akarja csinálni a hajamat.

Én: Már megint nevetek.

Link: Húzz a picsába!

A telefonomat a dohányzóasztalra fektetve felálltam, és a konyhába indultam. Furcsa érzés volt és mégsem, hogy Violet házában vagyok. Bár még sosem jártam itt, a háznak Violet illata volt. Az illatára az egyetem óta emlékszem. Felidézett bennem egy emléket, amikor először láttam meg Violetet a büfében, épp szét akarta rúgni egy srác seggét, mert illetlenül nyúlt hozzá.

Már akkoriban is harcias volt. Csak akkor jöttem rá, hogy milyen édes tud lenni a zárt ajtók mögött, amikor elkezdtünk randizni.

Hiányzott.

Hiba volt elhagynom őt. Könyörögnöm kellett volna neki, hogy jöjjön velem.

A bűntudat, amiért elmentem, még ha barátságosan is váltunk el, mindig megmarad, mert én voltam az, aki elment. Reméltem, ha a közelembe lesz, ez az érzés idővel megváltozik.

Viszont ha megtudja, hogy mivel foglalkozom, valószínűleg elszalad az ellenkező irányba.

Hacsak nem tudta már most is.

Ha így lenne, valószínűleg már a fejemhez vágta volna. Bár még nem voltunk túl sokat együtt, de ez majd megváltozik. Már ha elfogad úgy, ahogy vagyok, az üzletemmel meg mindennel együtt.

Elkezdtem aggódni, hogy mi lesz, ha nem fog. Akkor mit csinálnék?

Bassza meg!Amit érzek nem is aggódás.

Félelem volt, mélyen a zsigereimben, és lassan felkúszott a mellkasomba.

Violet a törvény oldalán állt.

Én viszont nem.

Vajon ha újra befogad az életébe a kapcsolatunk elég lesz neki?

A kurva életbe, fogalmam sincs és ez a legrosszabb.

A kávét,egy feliratos bögrébe töltöttem, amin ez állt: „Megittam a kávémat? Akkor ne szólj hozzám." Ez teljesen Violet volt. Utált beszélgetni, amíg nem ivott legalább két csésze kávét. Akkor mintha az agya felébredt volna, és készen állt a napra.

Mosolyogva kortyoltam bele a kávémba, és körbepillantottam. Semmi sem illett össze, mégis jól nézett ki. Megláttam a pulton heverő újságot. Felvettem, nekidőltem a pultnak, és lapozni kezdtem.

Semmi újdonságot nem találtam benne, de legalább egy kis időre lefoglalt, így megakadályozva, hogy Violet dolgai között kutakodjak, amit nagyon szerettem volna.

El kellett mondanom neki, hogy lehallgattatom a telefonját.

Zaklatónak, perverznek fog nevezni, persze mindkettő igaz rám... de amikor visszaköltöztem csak azért tettem, mert biztos akartam lenne benne, hogy senki olyannal nem áll kapcsolatban, akivel nem kell, hogy kapcsolatban legyen, és nincs veszélyben a munkahelyén az elvállalt ügyfelei miatt. Még nem álltam készen arra, hogy szembenézzek vele. Előbb minden információt be kellett gyűjtenem ahhoz, hogy harcolni tudjak, mielőtt becsukja az ajtót az orrom előtt. Ott volt még az is, hogy meg kell szabadulnom Pamtől.

Gondoskodnom kell róla, hogy Violet biztonságban legyen, amíg én a piszkos munkát végzem. Nem tetszett, hogy magánnyomozó volt. Ahogy mondta, a szakmája során találkozott néhány szemétládával, és ez annyira aggasztott, hogy meg kellett bizonyosodnom, hogy csak akkorát harapjon, mint amennyit meg tud rágni.

A privát telefonjának lehallgatása egy másik ürügy volt. Azért, hogy megismerhessem a magánéletét. Megtudtam, hogy az alkalmazottain kívül nem igazán beszélt senkivel. Ennél többet érdemelt az életben.

Megérdemelte...

Félúton volt a csésze a szám felé, és lefagytam, amikor kivágódott egy ajtó. Gyorsan letettem a kávét, elővettem a fegyveremet, és elbújtam a konyhaajtó mögött.

Violet trappolt befelé. Úgy tűnt már készen áll, hogy bármit és bárkit legyőzzön.

– Te – vicsorgott rám.

– Én? – kérdeztem, miközben végignézte, ahogy eltettem a fegyverem. – Nem hiszem, hogy egy óra alvás elég volt neked, Violet.

– Ne okoskodj itt nekem, faszfej. Van mit megmagyaráznod.

Visszasétáltam a kávémhoz. A szeme elsötétült, amikor a csészét az ajkamhoz emeltem, és belekortyoltam. A tekintetében azonban semmi szexuálisnem volt, inkább gyilkos indulatnak tűnt.–Megmagyarázni? Mit?

Amikor a tekintete a késtartóra esett, majd visszafordult, már tudtam, hogy rosszul áll a szénám, ha már a gyilkosságon gondolkodik.

– Lehallgattad a telefonjaimat – sziszegte összeszorított fogai között.

Hát, bassza meg.

Vajon hangosan gondolkodtam?

– Warden hívott. Úgy gondolta, ideje lenne ellenőrizni a rendszert, hogy nincs-e benne hiba. Találd ki, mit talált?

– Poloskákat – mondtam nyugodtan, mielőtt belekortyoltam az italomba.

Megmarkolta a pultot kettőnk között. – Kibaszott poloskák, Travis. Lenyomozta a forrást. Megtalálta a céget. Kurvára megtalálta annak a cégnek a kibaszott, istenverte tulajdonosát. Találd ki, ki a tulajdonos?

Megrándult az ajkam, ami rossz, mivel ismét a késtartót nézte. – Én?

– Igen – sziszegte. – Te. Mondd el, miért hallgattad le a munkahelyi és az otthoni telefonomat, Travis? Remélem, jó okod volt rá, mert szerintem jól néznél ki a saját véredben fürödve.

– Violet...

– Magyarázd meg! – kiabálta.

– Nyugodj meg…Bassza meg – káromkodtam, amikor egy váza repült a fejem felé.

– Ne. Mondd. Nekem. Hogy nyugodjak meg.

Erre mindenképpen oda kellett figyelnem.

– Rendben. Lehet, hogy most még nem érted az okát, de egy nap majd megérted.

Meglengette a kezét. – Folytasd.

Letettem a kávémat. – Azóta akartam kapcsolatba lépni veled, mióta visszaköltöztem Ballaratba. Nem voltam biztos benne, hogy akarod-e ezt. Ezért inkább más módon közelítettem, hogy megbizonyosodhassak a biztonságodról.

– Megvannak a megfelelő embereim, Travis. Ezt te is tudod.

– Tudom – beletúrtam a hajamba. – Nem bírtalak kiverni a fejemből, Violet. Hiba volt, hogy lehallgattam a telefonjaitokat, de nem bántam meg, különben nem tudtam volna segíteni Zara dolgában.

Összeszorította az állkapcsát. – Kurva nagy szerencséd, hogy ez a kifogásod. Hívd fel az embereidet, Travis. Amit tettél, az kibaszottul hátborzongató. Én jártam a fejedben, ezért a hátam mögött beleavatkoztál az életembe a tudtomon kívül – megrázta a fejét. – Csak a zaklatók csinálnak ilyen szarságokat.

Íme, itt a szó. Zaklató.

A pokolba, valószínűleg az is voltam, de az érte való aggódás elnyomta ezt. –Elintézem.

– Jó. Most menj.

– Tessék?

– Komolyan azt hiszed, hogy ezek után bármi közöm is lehet hozzád? Mert én jártam a fejedben? Légy férfi és keress meg ahelyett, hogy ilyen ijesztő szarságokat csinálsz. Komolyan azt hitted, hogy nem jövök rá?

– El akartam mondani neked.

– Igen? És mikor?

– Miután hozzászoktál, hogy ismét az életedben vagyok.

– Ez nem fog megtörténni, Travis. Nem akarom, hogy az életemben legyél, és én sem akarok a tiédben lenni. Főleg nem úgy, ahogy nálad történnek a dolgok. Prostituáltak, Travis? Tényleg?

Jézusom, tudott róla. Persze, hogy tudta. Hülye voltam, hogy másképp gondoltam. Buta voltam, hogy reménykedtem.

– Nos, Violet, ez csak egy üzlet.

Sóhajtott, és megrázta a fejét. – Túl fáradt vagyok ehhez a szarsághoz. Csak menj el, Travis.

Elindultam a pult körül, mire ő kezdett hátrálni. – Violet, kérlek, próbáld megérteni, hogy a telefonjaid lehallgatásával kapcsolatos cselekedeteim jó szándékkal történtek. Hogy vigyázhassak rád, amikor más nem tudott. Csak meg akartalak védeni.

Oldalra pillantott. – Tudom. De akkor is...– megborzongott. – Ez nem helyes.

– Tudom. Hülyeség volt tőlem. És az én dolgom...

– Ne. Majd máskor beszélünk.

– Violet... – fogtam be a számat, amikor csörögni kezdett a telefonom. Link hangja volt az. Csak akkor csöngetett, ha valami baj volt. Rettegés töltötte el a gyomromat. Berohantam a nappaliba, és felkaptam a telefonomat. – Link?

– Itt van az a kibaszott szánalmas exed, mert látni akarja Izzyt.

– Bassza meg – vágtam rá. – Máris indulok. –Kinyomtam a telefont, és elindultam a bejárati ajtó felé.

– Mi a baj? – kérdezteViolet.

– Semmi.

– Travis, nem sétálhatsz ki innen úgy, hogy egy telefonhívás után kész vagy megölni bárkit, és nem mondod el nekem.

– Violet, emiatt nem kell aggódnod. – Kinyitottam az ajtót.

Nem volt semmi sem az életemben, ami miatt aggódnia kellett volna... még.

Kizárt dolog volt, hogy Izzy anyjának kitegyem Violetet.

– Travis Stewart – csattant fel, és elém toppant. A keze az ajtón landolt, és visszalökte.–Tartozol nekem azok után, amit tettél. Mondd el, mi folyik itt.

Kiegyenesedve fordultam felé. Igaza volt, tényleg tartoztam neki, de ez nem... – Ez meg mire volt jó? – kérdeztem, és megdörzsöltem a hasamat, ahol megütött.

– Arra gondoltál, hogy nem mondod el nekem. Pedig lehet, hogy tudnék segíteni.

– Ebbe nem tudsz segíteni. Mennem kell. – Újra az ajtó felé indultam. Ő közém és az ajtó közé csúszott, és keresztbe fonta a karját a mellkasán. – Violet – morogtam.

– Travis.

– Bassza meg! Az exem. A házamnál van, látni akarja Izzyt, de én ezt nem engedem neki.

Bólintott. – Rendben. Hadd öltözzek át.

– Nincs időm várni.

– Semmi gond. Ott találkozunk. – Elrohant a szobája felé.

– Violet – szólítottam. Megfordult az ajtóban. – Nem akarom, hogy annak a gonosz ribancnaka közelében legyél.

Elnevette magát. – Ott találkozunk.

– Violet.

– Menned kell. Úgy hogy akkor menj.

Bosszantó nőszemély. Mégis, mennem kellett. A francba, ez így nem lesz jó.