12.-13. Fejezet

 

Tizenkettedik fejezet

Travis

 

Fordította: Sweety

 

Számíthattam volna erre a látogatásra. Mégis, egy nappal a Violet irodájában tett látogatás után, a dolgozószobámból átsétálva a konyhába, nem gondoltam, hogy a vacsoraasztalnál nyugodtan ülve találom Talont. Egy pillanatra megtorpantam, majd lazán tovább mentem a hűtőhöz.

– Kérsz valamit inni? – kérdeztem, közben kivettem magamnak egy sört. Nem válaszolt, ezért becsuktam a hűtő ajtaját. Megfordultam, és a padnak támaszkodtam. – Élnek még az embereim?

– A testvéreim odakint vannak. – Megvonta a vállát. – Lehetséges.

Összeszorult az állkapcsom. Kurva nehéz megfelelő embereket találni, akik nekem dolgoznak. Úgy néz ki szükségem lesz néhány képzett nindzsára, hogy elintézzék a hívatlanvendégeket.

– Mit akarsz, Talon?

Felállt, megkerülte az asztalt, és felém tartott. Nem mozdultam, nem hagytam magam megfélemlíteni. Megállt közvetlenül előttem, és a szemei acélkeményenrám szegeződtek. – Warden hívott.

Bassza meg!

– Mondtam, hogy tartsd magad távol a húgomtól.

– Régen része volt az életemnek, és ha rajtam múlik, megint az lesz.

Egy izom megrándult a homlokán. – Abból, amit hallottam, nem akar veled semmit sem kezdeni.

Kiegyenesedve letettem a sörömet a mögöttem lévő pultra. – Dühös, feldúlt és sértett. Tudom, hogy elbasztam, de bebizonyítom, hogy minket egymásnak teremtettek.

Az arcát egy dühös fintor torzította el. – Fel van dúlva? Megbántottad?–követelte vicsorogva. – Mi a faszt csináltál vele?

– Ez csak Violetre és rám tartozik – mondtam neki.

– Tévedsz. – Nem mozdultam, pedig tudtam, hogy mi fog következni. Amikor az ökle az arcomhoz ért, oldalra dőltem, majd újra kiegyenesedtem. Közel hajolt hozzám. – Ha kurvára a közelébe mész, nem csak a kibaszott öklöm lesz az arcodban.

– Ez hazugság – sziszegtem. – Különben már rég megöltél volna. Attól félsz, hogy a húgod kitagad, ha bántódásom esik. – Felkaptam a sörömet, és belekortyoltam. Tudtam, hogy igazam van, ezért elléptem Talontól és hátat fordítottam neki. Nem ölne meg, hisz szereti a húgát, és tudta, hogy én is szeretem őt.–Megkaptad a lehetőséget, Talon. Csak azért engedtem, hogy megüss, mert megérdemlem, amiért bántottam őt. Most már nyugodtan elmehetsz, baszd meg!

A bejárati ajtó kinyílt, és apró léptek hallatszottak a keményfa padlón. – Apa! – kiáltotta Izzy.Szaladt befelé, és csúszva megállt előttem. – Mi történt az arcoddal?

Kikényszerítettem magamból egy nevetést. – Buta voltam, megbotlottam és beütöttem.

Kuncogott. – Apu, óvatosabbnak kell lenned. Kik azok a nagydarab férfiak odakint, apa?

Talon valószínűleg kilépett mögülem, mert Izzy szemei kinyíltak. – Ki vagy te?

– Ők az én embereim, én pedig Talon Marcus vagyok.

A feje oldalra billent. – MissViolet vezetékneve Marcus.

Link besétált, fegyverrel a kezében. Megráztam a fejemet, mire ő gyorsan eltette.

– Ő a húgom.

Izzy sugárzott. – Tényleg? Király, imádom Miss Violetet. Megengedte, hogy megcsináljam a haját, és hozott a szobámba egy tündérlámpát nekem. De túl sokat dolgozik, hogy megint el tudjon jönni. Legközelebb a Szépség és a Szörnyeteget akarom vele megnézni.

Talon bólintott. – Biztos, hogy tetszeni fog neki.

Izzy tapsolt. Link közelebb lépett hozzá, és a vállára tette a kezét. – Mit kell csinálnod, ha hazaérsz, kicsim?

Izzy felsóhajtott, és felemelte a fejét, hogy Linkre nézzen. – A cuccaimat a szobámba vinni és elpakolni őket.

– Így van. Gyere, menjünk. Segítek.

– Oké. Viszlát, Mr Marcus.

– Viszlát, kislány.

Kuncogott és integetett. Kimentek a szobából, de aztán hallottam, hogy szalad vissza. – Majdnem elfelejtettem. – Odajött hozzám. Lehajoltam, hogy egy csókot nyomjon az arcomra. – Szia, apa.

Kuncogva adtam én is egy puszit az arcára. – Szia, hercegnőm. Jó napod volt az óvodában?

– Persze. Majd lehozom az összes rajzomat.

– Alig várom, hogy lássam őket.

Amint elment, Talon hozzám fordult. – Ez is egy ok, amiért nem öllek meg. De ha átbaszod a húgomat, felülbírálom ezt a döntésemet.

Bólintottam. Nem hibáztatom a fenyegetésért, de azt nem tehetem, hogy még egyszer átbasszam Violetet. Csak rá kellett vennem, hogy ezt lássa.

 

* * * *

 

Már majdnem egy hónapja nem láttam Violetet. Mióta mindent elcsesztem. Egy hónapja nem válaszol az üzeneteimre, a hívásaimra, az e-mailjeimre és a látogatásaimra. Gondoltam, majd valami megváltozik az ajándékok után, vagy legalábbis miután elküldtem neki a fotókat. Reméltem, hogy emlékszik még, hogy milyen jó volt együtt.

De semmi változás nem volt a részéről.

Ettől kurvára beszartam.

De nem adom fel.

Az új barátom a türelem volt. Pedig nekem olyan sosem volt, de megpróbálom érte.

A munkahelyén Warden olyan volt, mint egy személyitestőr, úgy hozzáragadt, mintha hozzáragasztották volna. Nem engedett hozzá, akárhányszor próbálkoztam.

Nem akartam odaordítani neki, hogy megváltoztattam az életem miatta. Hogy a vele töltött napjaim mennyivel jobbak voltak. Elég lenne csak egy pillanat, hogy mindent elmondhassak neki.

– Apa – mondta Izzy fáradt hangon az ágyból, mikor elindultam az ajtó felé.

Megfordultam, és megkérdeztem: – Igen, hercegnőm?

– Mikor jön újra MissViolet?

Bassza meg! Szinte minden nap megkérdezte, és csak annyit mondhattam neki, hogy hamarosan, mert túlságosan el van foglalva a munkájával Violet.Utáltama hazugság ízét a nyelvemen. Nem mondhattam el neki, hogy az én hibám, hogy Violet nem jön ide. Elkúrtam. Hagytam, hogy az üzlet fontosabb legyen, mint Violet.

– Remélem, hogy hamarosan, Izzy.

– Apa?

– Igen, édesem.

– Gondolod, hogy Violet kisasszony nem kedvel engem, ahogyan anyu sem?

Egy kéz a szívem köré zárult és megszorította.

Az ágyhoz lépve lehúztam róla a takarót, felemeltem, és szorosan magamhoz öleltem. – Miért mondod ezt, hercegnőm? Miért gondolod, hogy anyukád nem szeret téged?

Apró karjai a nyakam köré tekeredtek, és a fejét a vállamba fúrta.

– M-mert anyu ezt mondta.

Megfeszült a testem. A szoba sarkában lévő kamerára meredtem. Link az irodában várt, hogy átnézzen velem néhány papírt. Kurvára reméltem, hogy hallja, vagy felveszi ezt az egészet bizonyítékként.

– Mikor? – Nagy nehezen sikerült megkérdeznem az összeszorított fogaimon keresztül.

Szipogott egyet. – A-az óvodába, a kerítés mellett. Azt mondta, hogy nem szereted őt és ez az én hibám. Azt mondta, hogy gyűlöl engem, és azt akarja, hogy tűnjek el.

A kurva életbe!Jézuskibaszott krisztus!

Megköszörültem a torkomat. – Hogy tűnj el?

– H-hogy meghaljak, apa. – Hallottam a könnyeket a hangjában.

Szorosabban magamhoz szorítottam. – Kicsim, hercegnőm... én édes Izzym. Anyukád beteg. Nem tudja, miket beszél, de szeretném, ha tudnád, hogy nem látod soha többé.

– Én... az rossz, hogy nem is akarom?

– Nem, hercegnőm, egyáltalán nem rossz. – Leültem az ágyára, mellé feküdtem, és a füle mögé simítottam a haját. – MissViolet soha, de soha nem gyűlölne téged, Izzy. Nagyon is törődik veled. Ígérem.

Legalábbis azt tudtam, hogy ez biztos.

– Oké, apa. – Ásított, és letörölte a könnyeit.

– Mi lenne, ha addig itt feküdnék, amíg elalszol.

– Az jó lenne.

– Ugye tudod, hogy soha nem hagyom, hogy bármi történjen veled, Izzy?

A mosolya egy kicsit megnyugtatott, bár még a harag mélyen lángolt bennem. Hozzám gömbölyödött, a keze az enyémen pihent a mellkasomon. – Tudom, apa.

Eltartott egy kis ideig, amíg a lányom elaludt. Mesét olvastam, és mivel hallani akarta, meséltem neki Violetről.

Végül elaludt, Így megcsókoltam az arcát, és csendben kisétáltam.

A folyosón mentem, amikor megcsörrent a telefonom. Trisha nevét láttam a kijelzőn, így gyorsan elnyomtam a dühömet, és felvettem. – Trisha, minden rendben?

– Együtt vacsorázom Antonnal – suttogta a telefonba.

– Valami baj van? Szükséged van segítségre? – Azon tűnődtem, hogy miért engem hív, és nem a bátyját. Mindegy, mert ha arra van szüksége, hogy szétrúgjuk valakinek a seggét, megtesszük. Ugyanakkor a bokszoló férjével volt, aki bármilyen helyzetet meg tud oldani.

– Nem, minden nagyszerű.... Nézd, semmi ilyesmi. Öhm....

– Trisha, akkor mi van?

– Violet. Ő is itt randizik.

– Hol? – vicsorogtam a telefonba. Kettesével vettem a lépcsőket lefelé menet az irodámhoz. Trishamegmondta a helyszínt. – Rövidesen ott leszek – mondtam, és letettem a telefont. Besurrantam az irodámba.

Link felnézett. – Elküldöm a felvételt a megfelelő embereknek. Gondoskodom róla, hogy reggelre őrizetben legyen.

– Szóval hallottad?

– Kurvára igen.

– Jó – bólintottam. – Valahogy el kéne juttatnod neki egy üzenetet.

– Ismerek pár beépített embert – mondta Link.

– Tudnia kell, hogy ha valaha is kiszabadul, hogy ha bárkinek a közelébe megy a családomból, akkor egy kibaszott golyót talál majd a szemei között. – Azt akartam, hogy pokolian fájjon neki, sőt, így megse ölném, inkább rohadjon meg minden nap a börtönben.

– Meg lesz – vágta rá Link, mert ő is ugyanolyan dühös volt, mint én.

Az íróasztalomnál kihúztam a fiókot, és felkaptam a kulcsaimat. – El kell mennem. Itt maradsz Izzyvel?

– Igen, haver. Ezt sosem kell kérdezned. De hova mész?

– Most hívott a húgod. Véletlenül találkozott valakivel, aki épp randizik.

A szemei felcsillantak. – Muszáj megkérdeznem, kivel?

– Violet – vágtam rá durván.

– Bassza meg!

– Pontosan. – Az irodából rohantam a bejárati ajtó felé.

– Csak ne öld meg a rohadékot – kiáltotta utánam Link.

Ezt nem ígérhettem meg. Már így is rossz kedvem volt.

 

* * * *

 

Violet

 

Könnyű volt kiszúrni Jimet az étteremben, mivel az asztala mellett állt és intett.Mosolyogva indultam oda. Értem akart jönni a lakásomra, de mondtam, hogy lehet, késni fogok, mert egy ügyön dolgozom.

– Vi – motyogta mikor odahajolt és egy gyors puszit nyomott az arcomra.

– Örülök, hogy látlak, Jim.

– Én is, drágám. – Kihúzta a székemet, és mikor ültem le, alám tolta.

– Mesélj, hogy tetszik a város?

Felnyögött. – Szörnyű ötlet vidékről a városba költözni. Az emberek sokkal őrültebbek.

Nevettem. – Ezt már én is mondtam neked.

– Igen, mondtad. – Megérkezett a pincér, és leadtuk az italrendelésünket. Amikor elment az asztalunktól, Jim bejelentette. – Visszaköltözöm.

A szemeim tágra nyíltak. – Tényleg?

– Igen, drágám. Elegem volt. A vidéki életet jobban szeretem.

– Mikor költözöl? Szükséged van segítségre?

Lágyan elmosolyodott. – Már túl vagyok rajta. Múlt hétvégén költöztem át. Most pedig mesélj, mi történt veled. – Istenem, olyan sok minden, és mégis oly kevés.

Travis.

Nem, nem gondolok rá. Már így is állandóan ő járt a fejemben, és már meg se tudtam számolni, hányszor néztem meg azokat a fotókat. Pontosan ezért küldte el őket.

Elcseszte, igen.

Bár lehet, hogy túl sokáig haragudtam. Azért, mert nem voltam biztos a közös jövőnket illetően. Legbelül azt kívántam, bárcsak lehetséges lenne, de féltem az ismeretlentől.

A pincér az asztalra tette az italainkat. Gyorsan megnéztem az étlapot, hiszen Jim már tudta, mit szeretne. Miután rendeltem, és újra kettesben voltunk, meséltem neki. –Igazából nem történt semmi, csak a munkámmal vagyok elfoglalva. Chuck a jövő héten elmegy, így egy új srácot tanítunk be. Butchnak hívják.

– Chuck, Butch – mondta kuncogva. – Honnan szeded ezeket a srácokat?

Mosolyogva vállat vontam. – Ők találnak meg engem.

– Hogy van Warden?

– Jól van. Most, hogy tudom, hogy visszajössz a vidéki egységhez, nem bánod, ha átadok neked valamit?

Elvigyorodott. – Nem te lennél, ha nem tennéd. Csak rajta.

Beszélgettünk néhány ügyről, amin dolgoztam, miközben ettünk és ittunk. El is felejtettem, mennyire el tudok veszni a munkában, főleg, ha olyannal beszélgetek, aki szakmabeli. Hátradőlve megdörzsöltem a hasamat. – Annyira tele vagyok, és már eleget beszéltem a munkáról. Mondd csak, összeköltöztél valaki különlegessel?

Jim vigyorgott. – Tudod, hogy akkor nem hívtalak volna ide.

– De hát barátok vagyunk, nem? Még akkor is barátok lennénk, ha randiznátok, eljegyeznétek vagy megházasodnátok.

Megrándult a szeme. – Barátok. – Az asztal fölé hajolt. – Reméltem, hogy azért ennél egy kicsivel több.

Elhúztam a szám, és rábámultam. – Én... ööö... az én... életem ezen a téren bonyolult lett.

Az orra alatt morgott. – Szóval ez csak egy baráti beszélgetés a te olvasatodban.

Most én rezzentem össze. Utálom, hogy nem vagyok egyértelmű. – Sajnálom.

Jim megrázta a fejét. – Nem kell bocsánatot kérned, édesem. Nagyon szeretek veled beszélgetni.

– Én is veled – mosolyodtam el. A tekintetem a válla fölé vándorolt, és kikerekedett a szemem.

– Violet? – kérdezte Jim.

Odapillantott, ahová én néztem, de már késő volt.

Travis máris az asztalunkhoz lépett. A háta mögött lévő székért nyúlt, odahúzta, majd leült.

– Á, jól vagy? – érdeklődött Jim.

– Nem – vágta rá Travis sötéten. Csak engem nézett, Jimről tudomást sem vett. Kinyújtotta, majd mindkét kezébe fogta az enyémet. A szívem megugrott. Megpróbáltam elhúzódni, de beszélni kezdett, én pedig mozdulatlanná dermedtem, sőt még levegőt sem vettem.  – Tetszik, hogy a hajad olyan fekete, hogy a fényben kéknek tűnik. Szeretem, amikor boldog vagy, mosolyogsz, ugratsz. Azt is szeretem, amikor dühös és mérges vagy, és legszívesebben arcon rúgnál. Szeretem a mosolyodat, a szemedet, a testedet, a szívedet. Már az egyetemen is szerettelek, Violet Marcus, és a mai napig szeretlek. Nem tudom és nem is akarom elképzelni az életemet nélküled. Már így is túl sok évet töltöttünk külön. Nem vagyok hajlandó még több időt elvesztegetni. – Könnyekkel küszködtem, és hevesen kapkodni kezdtem a levegőt.Mégis így folytatta: – Ami történt, soha, de kurvára soha többé nem fog megtörténni. Vége az üzletnek…

– Travis – ziháltam.

– Nem foglalkozom, és soha többé nem fogok kurvákkal foglalkozni. Átadtam az üzletet.

– Travis kibaszott Stewart – mondta Jim megdöbbenéssel a hangjában.

Travis most sem vett róla tudomást, de aggódtam, hogy Jim összerakja a kirakós darabjait, így pontosan tudja, hogy ki Travis az alvilágban. Victoria legnagyobb stricije. Jim tekintetén látszott, hogy tudja.

– Travis, neked kellene...

– Lettie – mondta halkan. – Kérlek, engedd, hogy jóvá tegyem.

Jim nevetni kezdett, ahogy felállt. Elhúztam a kezemet és próbáltam a figyelmemet elterelni Travisről, miközben fintorogva figyeltem Jimet.

Fortyogott a düh az ereimben, ahogy Travis szavai és megjelenése itt kavargott bennem.Mégis Jimre próbáltam koncentrálni. – Jim, maradj, te...

Jim megrázta a fejét. – Drágám. – Travis halkan káromkodott. – Nyugi – válaszolta erre Jim. – Vi, sok szerencsét ehhez és a jövődhöz. Tudom, hogy vele nem tudok versenyezni.

Várj, mi van? Ez mondjuk igaz....  Nem, ezt nem vallhattam be, de akkor sem kellett volna ilyen könnyen beadnia a derekát Jimnek. – Nem, ez...

Jim felemelte a kezét. – Hamarosan beszélünk. – A tekintete Travisre tévedt. – Tudom, hogy ki vagy.

Travis visszavágott. – Én is tudom, hogy te ki vagy, Jim Binton.

Jim felvonta a szemöldökét. Felhorkant. – Rajtad tartom a szemem. Ha igaz, amit mondtál. Ha kiszállsz az üzletből, akkor nem lesz gond. Ha nem, akkor... nos, majd meglátod. – Kétszer megkocogtatta az asztalt. – Van rá esély, hogy elmondd, ki az új tulajdonos?

Travis felhúzott szájjal kérdezte: – Te ezt most kurvára komolyan kérdezed?

Jim ajkai megrándultak, ahogy az enyémek is. Úgy tűnik, Jimtökösebb, mint gondoltam. – Egy próbát megért. – Az arca komoly lett, ahogy kicsit közelebb hajolt, és azt mondta: – Csak tudd, hogy szerencséd, amiért Violetet akarod, különben olyan gyorsan vonszolnám a segged az örsre, hogy összeszarnád magad.

Travis durván kuncogott. – Biztosan tévedsz, Jim. Mert egyszerűen leszarom, hogy mi...

– Elég – csattantam fel, és körbepillantottam.

Jim felegyenesedett, a tekintete visszatért hozzám. – Hamarosan beszélünk.

– Igen – bólintottam. Elfogott az idegesség, mert tudtam, hogy mindjárt kettesben leszek Travisszel.

Tizenharmadik fejezet

Violet

 

Fordította: Sweety

 

Jim elsétált, miután kijelentette, hogy ő fizeti a számlát. Nem tudtam, mit válaszolhatnék Travisnek. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy Travis elmondta, amit tett, tudván, hogy Jim rendőr. Az is felfoghatatlan számomra, hogy Travisegyáltalán feladta az üzletét miattam.

Bűntudat söpört végig rajtam.

Koncentrálnom kell, ezért kortyoltam egyet az italomból. – Nem szabad feladni valamit valakiért.

A fejemmel együtt a gyomrom is forgott, és a szívem hevesebben vert, mióta csak megérkezett.

Travis megrázta a fejét. – A megfelelő emberért, bármire hajlandó lennék.

Drága Jézus, Mária és szent József!

– Ismered az életemet. Hogy anyám egy alkoholista, és leszarta a húgomat vagy engem. Hogy a testvérem utált engem, mert nem voltam hajlandó beszerezni a drogokat, amiket akart.

Ezt tényleg tudtam. Csak azt nem értettem, hogy mire akar kilyukadni.

– Egy évvel az elválásunk után tudtam meg, hogy a testvérem, a saját testvérem kurva lett, hogy legyen pénze a drogokra, amikre rászokott. – Ziháltam, és a gyorsan dobogó szívemhez kaptam a kezem. – Keresni kezdtem, hogy segítsek neki végleg leszokni. De elkéstem. Egy kórházi ágyban halt meg, miután a stricije, a férfi, akinek a legjobban kellett volna vigyáznia rá, megverte és megerőszakolta, mert nem akart bizonyos kuncsaftokat fogadni. – Könnyek gyűltek a szemembe a vesztesége miatt. – Ekkor vettem át az őüzletét.

Tudtam, hogy mire gondol. Megölte azt az embert, aki véget vetett a testvére életének, de ezért nem tudtam gyűlölni.

Megütögette a mellkasát. – Úgy döntöttem, hogy rendbe teszem az üzletet. Kivittem azokat a nőket, akik el akartak menni, és gondoskodtam róla, hogy boldogulni tudjanak, amíg nem találnak más munkát. Akiknek tetszett a munkáért kapott pénz és maradni akartak, azokról gondoskodtam, hogy megvédjék őket. A megkeresett pénzt a nők kapják. Én csak a biztonságukért kértem pénzt. Vannak más vállalkozásaim is. Ebből nem volt szükségem semmilyen szolgáltatásra. Azért csináltam, mert a nőkkel rosszul bántak, és én tudtam segíteni. Így hát segítettem. Ezért nem úgy végezték, ahogy a húgom.

Jim előtt mondta, hogy szeret engem. Nem tudom megérteni, hogy okkal vállalt strici létet feladta értem. Nem tudja elképzelni az életét nélkülem.

Mit kezdjek ezzel a sok információval?

Nem tudtam gondolkodni. Nem tudtam.... Nem tudtam, mihez kezdjek, mert az érzelmeim eluralkodtak mindenemen. Beszivárgott az életembe, és azután megbántott. Vajon meg tudok bízni benne most? Túlságosan szerettem őt, de félek, hogy nem fog működni.

Legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam, de a félelem miatt mozdulni sem bírtam. Amikor nem reagáltam, Travis felsóhajtott. Bólintott. – Mennem kell.

– Oké – suttogtam.

A szemeiben fájdalom és aggódás csillogott. – Valószínűleg hamarosan hallani fogod, de szeretném, ha tőlem tudnád meg. Izzy ma este mesélt az anyjáról. Elment Izzy óvodájába, és közölte vele, hogy őt hibáztatja a szakításunkért. És hogy a halálát kívánja.

Meglepődtem. A kezeim ökölbe szorultak. – Izzy...

– Jól van. Csak ott akarok lenni vele ma este.

– Persze.

– Holnap beszélünk?

Tétováztam, mire az állkapcsa összeszorult. – Igen – mondtam.

Kicsit megnyugodott, majd felállt. A kezét a vállamra tette és egy kicsit megszorította. Aztán elment.

Vegyes érzésekkel indultam hazafelé. Végigsöpört rajtam a düh, az Izzyvel történtek miatt. Hogy a picsába merte az anyja ezt mondani annak a drága kislánynak.

Ez volt a másik ok, amiért biztosra kellmennema Travisszel közös jövővel kapcsolatban. Izzy. Számításba kell vennem őt is. Lehet, hogy nem akarja majd, hogy az apjával legyek. Az utolsó dolog, amit akarok, hogy belekezdjek, majd megállapodjak Travisszel, és aztán szarul süljön el az egész. Izzynek már elég fájdalomban volt része. Nem voltam hajlandó még többet okozni neki.

Az ajtón belépve egyenesen a szobámba mentem, és átöltöztem a hálóruhámba.

Visszaültem az ágyamra, felhúztam a lábaimat, és a mellkasomhoz szorítottam őket.

Mit is akartam?

Travist.

Izzyt.

Őket, az életemben.

De félek.

Annyira félek, hogy ez nem fog működni, és nem csak Travist, hanem Izzyt is megbántanám.

Megéri kockáztatni?

Tényleg én lennék Travis élete végéig tartó boldogsága?

Azt mondta, hogy a temperamentumommal együtt is szeret, és ezt bizonyította is fiatal korunkban, de én egy igazi haragtartó ribanc tudok lenni.

Mégis túltettem magam a telefonlehallgatásain, hogy randira menjek vele.

Az éttermi incidensen is túltettem magam.

De mi van, ha nem kockáztatok, és örökre elveszítem őket?

Hajlandó vagyok megkockáztatni?

 

* * * *

 

Aznap éjjel alig aludtam valamit. A redőny résein át besütött a reggeli fény, csak lassan tudtam kinyitni a szemem. Homályosan láttam, a szám kiszáradt, és a fejem lüktetett. Mivel nem tudtam leállítani az agyam, nem aludtam eleget.

Nyögve dobtam le a takarót, mert tudom, hogy csak hánykolódnék. Kikeltem az ágyból, és egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt. Egy hosszú, forró zuhany után felöltöztem egy farmerbe és egy pólóba. Alig sikerült az első korty kávét meginnom, amikor megcsörrent a telefonom.

A bejárati ajtó melletti táskámhoz rohantam, azt hittem Travis az, és rájöttem, hogy hallani akarom a hangját. De nem ő volt.

– Jim – szóltam a kagylóba, és visszamentem a konyhába.

– Vi, hogy sikerült a tegnap este?

– Elment. Aztán én is leléptem. Nézd, bocsánatot akartam kérni...

– Nem kell.

– De igen, kell.

– Drágám – kuncogott. – Soha nem néztél rám úgy, ahogyan rá néztél. Kurvára nem bízom abban a köcsögben, de amikor rólad van szó, és közben kicsit megöl, hogy ezt kell mondanom, de tudom, hogy mindent megtenne a boldogságodért és a biztonságodért, mert én is ezt tenném, ha így érdeklődnél irántam.

Travis megtenné.

Istenem, tényleg megtenné.

A torkom összeszorult, és erőtlenül szívtam be a levegőt. – De...

– Nincs de, Vi. Értsd meg, hogy a szemétláda feladta érted az illegális üzletét. Valakitől biztos fülest kapott, hogy velem vagy az étteremben, és eljött ezt megakadályozni. A barom nem akar téged elveszíteni. Basszus, be kell ismernem, hogy nem sok férfi tenne ilyet egy nőért.

Igaza volt. Nem sokan tennék.

Travis szeretett engem.

Engem.

A forrófejű, púp a hátamon énemet.

– El sem hiszem, hogy ezt javaslom, de baszki... – Úgy hangzott, mintha köhögött volna, és talán még egy kicsit öklendezett is. – Adnod kell neki egy esélyt, édesem. Mert ha egy nő úgy nézne rám, ahogy te néztél rá, azt hinném, hogy megnyertem az átkozott lottót. Nem tudom, mi történt kettőtök között, de, Jézusom, megéri kihagyni ezt az esélyt?

– Nem – suttogtam.

– Csak továbbra is maradjunk kapcsolatban. Annak ellenére, hogy akit kedvelsz az egy faszfej, még mindig azt szeretném, ha az életem része maradnál.

Nevettem. – Gondoskodom róla.

– Vigyázz magadra, drágám.

– Te is Jim, és köszönöm.

Nem válaszolt semmit. A vonal megszakadt, és végre kitisztult az agyam.

Nem akarom elveszíteni Travist.

Felhörpintettem a maradék kávém, felkaptam egy almát és bele is haraptam, miközben kifelé menet összeszedtem a telefonomat, a kulcsaimat és a táskámat a bejárati ajtó mellől.

Travis beszélgetni szeretne. Remélem, ezt úgy értette, hogy bármikor, mert éppen beugrani készültem hozzá. Az autóúton gyorsan felhívtam Wardent.

– Igen? – mondta mikor felvette a telefont.

– Egy darabig nem megyek be.

– Jól vagy?

– Igen, hm, csak beszélnem kell Travisszel

Csend.

– Warden?

– Ismét újrakezditek?

– Igen.

– Ha baszakodik veled, elintézem.

Mosolyogva megráztam a fejem. – Senki nem fog senkivel sem baszakodni.

– Találkozunk, ha ideérsz – mondta, és befejezte a hívást. Azt hiszem, nem egyezik a véleményünk.

Még csak ki sem lépett a helyéről az őr, amikor a kapuhoz értem. Ehelyett egy állemeléssel megnyomta a gombot. A kapu egy pillanattal később kinyílt. Biztos egy bármikor bejöhet kártyát kaptam.

Miután leparkoltam közvetlenül a ház előtt, kiszálltam, és a bejárati ajtóhoz mentem. Kinyílt, mielőtt kopogtam volna. Travis ott álltfarmerben, fekete pólóban, és mezítláb.

– Violet, minden rendben van?

A tekintetem visszatévedt az arcára. A vér gyorsabban pumpált az ereimben. Megszédültem a tudattól, hogy mindjárt elkötelezem magam kettőnk mellett. –Igen – bólintottam.

Figyelmesen nézett, a szemöldöke zavartan felhúzódott. – Be akarsz jönni?

Válasz nélkül közelebb léptem. Elmozdult az ajtóból. – Izzy itthon van? – kérdeztem. Olyan régen nem láttam őt, és már nagyon hiányzott.

– Igen. Fent van Trishával, öltözködik. Épp indulni készülnek. Trisha elviszi a szalonba, hogy megcsinálja a haját.

Mosolyogva mondtam. – Ez kedves.

– Igen, az. – Bólintott, és az ajkai elvékonyodtak.Valószínűleg nem tudta eldönteni, hogy jót vagy rosszat jelent, hogy ott vagyok.

– Őrizetbe vették az anyját?

– Igen – vágta rá. – Beszéltem az ügyvédemmel. Szerinte hosszú időre lecsukják, az első incidens és a felvétel miatt, amin rajta van amit Izzy mondott nekem.

– Hála Istennek!

– Igen, hála.

– Szerintem ez még mindig nem elég, amiért felzaklatta Izzyt.

Megrándult az ajka. – Véleményem szerint se. Azonban biztos vagyok benne, hogy a bentléte nem lesz kellemes.

Ez azt jelenti, hogy vannak beépített emberei, és az exe egy rakás bajba fog kerülni. –Helyes – állapítottam meg, és szerintem is így lesz jó. Izzy még csak ötéves. Egyetlen gyereknek sem lenne szabad ilyen szavakat hallania a szüleitől.

– MissViolet – kiáltották fentről.

Mosolyogva néztem, ahogy Izzy lefelé száguld a lépcsőn. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor majdnem elesett, és felé indultam. Felegyenesedett, szaladt tovább, és az utolsó lépcsőfokról felém ugrott. Átöleltem, és megpörgettem.

– Izzy – suttogtam a hajába. – Hiányoztál.

Hátrahúzódott. – Tényleg?

– Hát persze.

Szorosabban átölelt. A vállamban kérdezte: – Találkozhatunk máskor is?

Felemeltem a fejem és Travis aggódó tekintetével találtam szembe magam.Aggódik, hogy mit fogok válaszolni?

– Az jó lenne.

– Igen, MissViolet.

– Drágám, hívhatsz Lettie-nek.

Travis teste kezdett ellazulni, és ragyogó mosoly terült szét az arcán. Egyik kezével végigsimított az arcán majd a hajába túrt, mintha nem hinné el, amit hall. Nevetni szerettem volna, mert szédítően boldognak éreztem magam.

Aztán azt mondtamIzzynek: – Ezt csak azok az emberek tehetik meg, akik különlegesek számomra.

Szipogást hallottam. – Lettie – suttogta.

Egy mosolygó Trisha lépett mellém. – Gyere, kis zabkenyerem. Ideje megcsinálni a hajadat.

Izzyelhúzta a száját. – De hát itt van Lettie.

– Mi lenne, ha megígérném, hogy mire visszaérsz, még mindig itt leszek?

Amikor meghallotta ezt Travis, szemei felcsillantak az örömtől, amitől az én mosolyom még szélesebb lett. Szerettem meghökkenteni és örömet okozni neki.

– Oké. – Izzy bólintott, én pedig letettem a földre. Gyorsan átölelte a combomat, majd az apjához fordult. – Hallottad ezt, apa? Miss... – Vigyorogva nézett rám. – Úgy értem, Lettieitt marad, amíg haza nem jövök.

– Hallottam, hercegnőm. Érezd jól magad Trishával, és légy jó kislány.

– Úgy lesz. – Odament az apjához, aki lehajolt, hogy arcon tudják csókolni egymást. – Viszlát, hamarosan találkozunk. – Megfogta Trisha kezét, és intett a bejárati ajtóból. Visszaintettemés a szívem a torkomban dobogott, mert láttam rajta a boldogságot.Éreztem, hogy Travis mögém lép, és éreztem a belőle áradó forróságot a hátamon. A kezével nem érintett meg, pedig nagyon szerettem volna, ha megérint.

Nem csak Izzy hiányzott.

Természetesen Travis is hiányzott.

Nem csak a szívemnek, hanem a testemnek és a lelkemnek is. Nevetségesen hangzik. De mivel tiszta fejjel tudtam, hogy mit akarok, elfogadtam.

Amint becsukódott mögöttük az ajtó, szembefordultam Travisszel. A tekintete máris rám tapadt.Várt, figyelt, készen arra, hogy meghallgassa a mondandómat.

– Egy esély – mondtam.

A szemei tágra nyíltak. – Velem?

– Igen. De félek, Travis. Félek megpróbálni, mert megbánthatsz, félek megpróbálni, mert ha nem sikerül, akkor magamat fogom okolni, de ez nem csak kettőnknek, hanem Izzynek is rosszat tesz.

– Működni fog – morogta halkan.

– Ezek után is akarsz engem? A sértődöttségem, az indulataim, a...

Villámgyorsan előrenyúlt, átkarolta a derekamat, és magához rántott. A tenyeremet a mellkasára helyeztem. Azt mondta: – Mindig is akarni foglak, és imádkozom, hogy ez számodra is így legyen.

– Van egy olyan érzésem, hogy így lesz.

– Bassza meg, Lettie.

– Mi van?

– Itt vagy a rohadt karjaimban, és kockázatot vállalsz és megpóbálod velem.

– És te kockáztatsz velem.

Közelebb hajolt, és a következő másodpercben a szája az enyémre tapadt. Ugyanolyan íze volt. Jobb érzés volt, de az íze ugyanaz maradt. Akárcsak nekem.

Csókolózás közben megkérdeztem: – Nem haladunk túl gyorsan, ha szeretkezünk, ugye?

– Jézusom, igen, nem..... Nem tudom, de ezt soha nem akarom elszúrni.

– Akkor vigyél a szobádba, Travis Stewart.

Elvigyorodott. – Szívesen megteszem. – Újra megcsókolt, és végigvezetett a folyosón.