2.-3. Fejezet

mÁSODIK fejezet

Violet

 

Fordította: Sweety

 

Néhány héttel később, este megcsörrent a telefonom az íróasztalomon. Még mindig az irodában voltam, és próbáltam bepótolni az elmaradt papírmunkát. A képernyőre pillantva láttam, hogy Zara otthoni száma.

– Halkabban–mondtam.

– Helló-belló, Miss Marcus. Tudod, tényleg jobban oda kellett volna figyelnem a vezetéknevedre, mert pont olyan, mint Taloné. – A múlt héten beütött a szar Zara életében.

A seggfej exe, aki verte, megalázta és megerőszakolta, kiderítette, hogy Zara jelenleg hol lakik. Legalábbis úgy gondoltuk, hogy ő lehetett, mivel a bátyja megkereste a nemrégiben elhunyt szülei miatt. Mindannyian azt gyanítottuk, hogy a bátyját, Mattie-t követhették, ami David Goodwillt egyenesen a küszöbéig vezette. Aznap tudtam meg ezt az információt, amikor felhívtam Zarát, mert nem jött be dolgozni. Csakhogy Zara helyett az idegesítő barátnőjével beszéltem, és amikor azt mondta, hogy Zara nem megy dolgozni, és törődjek a saját dolgommal, tudtam, hogy valami nincs rendben. Amikor elmentem a házához, a bátyámat a nappalijában találtam. Először ledöbbentem, amikor megláttam. Azonban rájöttem, hogy csak idő kérdése volt, hogy Talon szemet vessen Zarára, hiszen ő egy lenyűgöző, bolondos lány volt. Megtudtam, hogy ez két évig tartott neki. Talon biztos elvesztette az érdeklődését más nők iránt. Másrészt Zarának olyan múltja volt, ami miatt a férfiakkal szemben távolságtartó volt.

Végül Talonnal egyetértésben Zara nem csak a Hawks tagjaitól, hanem tőlem és a csapatomtól is megkapta a védelmet.

Elmosolyodtam, mert a szavaiból tudtam, hogy részeg. Azonban, hogy szórakozzak vele, megkérdeztem – Zara?

– Igen?

– Részeg vagy?

– Talán egy picit. Deannával és Juliannel iszogatás közben jutott eszembe, hogy hiányzik valaki, és ez a valaki te vagy. Most pedig gyere ide, és igyál velünk – parancsolta.

Felhúztam az orrom, amikor meghallottam a barátnője, Deanna nevét. Ő és én gyűlöltük egymást. Szerintem egy ribanc, de Zara kedvelte őt. Deannát legalább szidhattam, és ő vette a lapot és már szidott is vissza. Ez nagyon szórakoztatott.

– Kétlem, hogy Barbie – így hívtam Deannát, mivel nagyon hasonlított rá – azt akarná, hogy ott legyek.

– Ó, ne is törődj vele. Tiszta hülye, hogy olyan gyűlölködő.

– Nem, nem vagyok az – hallottam Deannát kiabálni a háttérben.

A szememet forgatva mondtam neki. – Én amúgy sem tudok menni. Még mindig dolgozom, és végeznem kell néhány aktával.

Persze, Zara elérte amit akart, hiszen ő Zara. Úgy döntött, hogy ők jönnek a munkahelyemre. Amíg itt van, legalább szemmel tudom tartani. Tudtam, hogy a Hawks emberei kísérni fogják, és így is lett. Griz, Pick és Blue sétáltak be Zara, Deanna és Julian után, aki Zara bátyjának a barátja, és nagyon szórakoztató a társasága.

Kis idő múlva a beszélgetés pikánsabb témára terelődött az elfogyasztott alkohol hatására. Az első szexuális tapasztalatunk volt a téma. Julian épp akkor mesélte el a történetét, és most én következtem. Csakhogy nem erről akartam beszélni.

– Csak amikor találkoztam Travisszel, akkor ismertem meg a kemény szexet. Istenem, imádtam, amikor belém hatolt, és hadd mondjam el, hatalmas volt. Isteni volt.

Megnyaltam az ajkaimat, ahogy eszembe jutott az egyetemen a szexi Travis.

Ő volt az, aki mindig hiányozni fog. Akihez feleségül mehettem volna, ha az életünk nem változott volna meg, és az elképzeléseink nem lettek volna mások.

Mindig átjárta a bánat a mellkasomat, amikor Travisre gondoltam.

A keresgélésekből tudtam, hogy milyen az élete manapság, és nem akartam, hogy bármi közöm legyen hozzá, vagy a dolgaihoz.

Ez teljesen elszomorított. Miért kellett ennyire megváltoznia?

Pislogtam, és összerezzentem amikor Griz felcsattant. – Elég! – Körülnéztem és nyilvánvalóan lemaradtam valamiről. – Nem akarok többet hallani erről a szarságról.

– Ó – sóhajtott Julian.

Pick felnyögött. – Ne vedd sértésnek, ember, de nem akarunk hallani az első alkalmadról, most már elég volt.

– Tudjátok mit? – kérdezte Zara.

– Mit? – Julian, Deanna és én egyszerre kérdeztük, ami mindannyiunkat nevetésre késztetett.

– Nekem zene kell.

– Igen – bólintottam. – Ez nagyszerű ötlet. Táncolni akarok. – elmosolyodtam. Nagyszerű lenne egy kis figyelemelterelés a gondolataimról. Csakhogy a mosolyom elhalványult, amikor rájöttem valamire. – De itt semmi sincs, amin zenét hallgathatnánk.

– Még egy rádió sincs? – kérdezte Julian.

– Nincs. De hé, van egy bár az utca végén...

– Basszus, kizárt – mondta Blue.

– Igen. Igen, tetszik az ötlet. – Zara tapsolt, és én megint csak mosolyogtam, mert Zara megint eléri majd, amit akar.

Nem mintha elkényeztetett lett volna, egyszerűen csak Talon imádta őt, és ezért a Hawks tagjai is megtettek volna érte bármit. Hozzátette. – Gyerünk, srácok, csak az út végén van. Úgy öt házra innen, addig sétálhatunk. Semmi sem fog történni.

A zsúfolt, félhomályos bárban nagy volt a nyüzsgés. Ittunk, táncoltunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Az egyetlen dolog, amit kihagytam volna, az az, amikor Zara azon tűnődött, hogy vajona bátyám csendben tud-e maradni szex közben. A boksz támlájába vertem a fejem, ahol a Hawks tagjai ültek.

Blue, Pick és Griz gyorsan távoztak. – Talán utánuk kellene mennem. Tényleg nem akarom hallani, hogy a bátyám mit művel az ágyban. Biztos hányingerem lenne tőle.

Tényleg kezdett émelyegni a gyomrom.

– Akkor fogd be a füled – mondta Deanna.

A józan eszem érdekében meg is tettem. Ők tovább beszélgettek, míg én körülnéztem a bárban, így vettem észre néhány nem Hawksos motorost, hogy felénk sétálnak. Megpróbáltak Zarára rátapadni. Már éppen szólni akartam nekik, hogy tűnjenek a francba, de Griz odajött, és kijelentette, hogy mi a Hawks tulajdona vagyunk. Gúnyolódni akartam, hogy nem vagyok senki tulajdona, de mégsem tettem. Tudtam, mikor kell befogni a számat. Épp akkor léptem ki a bokszból, amikor Bluearra utasította Zarát, hogy menjen táncolni.

Normális esetben szívesen szétrúgnám a seggüket, de inkább szemmel akartam tartani Zarát, ezért velük mentem a táncparkettre.

Mivel egész este nem történt semmi, úgy gondoltam, nem lesz gond, ha elmegyek és hozok magunknak egy italt. Nagy hülyeség volt ezt feltételeznem.

Ez egy ostoba és veszélyes hiba volt.

Nem gondoltam, hogy Zara elhagyja a társaságot, mégis megtette. Nyilván, mert a következő pillanatban azt láttam, hogy valaki a vállán viszi kifelé. Mivel nem láttam Deannát, Juliant vagy a Hawks srácok közül senkit, letettem az italokat, és utánuk siettem.

Odakint vettem egy nagy levegőt, és végigpásztáztam az utcákat. Észrevettem egy másik fickót is amellett, aki Zarát egy autó hátsóülésére dobta.

– Bassza meg – fújtattam. Nem volt nálam a kocsim, de követnem kell őket. Amikor a tekintetem egy parkoló autón landolt, tudtam, hogy arra készülök, amire nem lenne szabad.

Talon már fiatal koromban megtanított autót lopni. Szerencsére ezekre a technikákra máig emlékszem. Amint sikerült beindítanom a kocsit, azonnal a Zarát fogva tartó kocsi után iramodtam, mielőtt még eltűnt volna a szemem elől. Jócskán előnyük volt.

Rettegés markolta meg a szívemet. Nem magamat féltettem, hanem Zarát. Már így is elég sok megpróbáltatáson ment keresztül az életben. Nem akartam, hogy baja essen.

Ha nem tudom, hogy Talon jobban szereti őt, mint a saját életét, akkor közbeléptem volna, és elmesélem neki, hogy ki volt Talon. De amióta mindkettőjükkel töltöttem egy kis időt, láttam, mennyire el voltak szállva a másiktól, és nem állt jogomban megakadályozni azt, ami épp történik.

Jézusom, figyelmeztetnem kellett a srácokat a bárban. Elővettem a mobilomat, és gyorsan telefonáltam. Amikor Griz felvette, rögtön hadarni kezdtem. – Zarát elrabolták. Épp követem őket. Visszahozom a bárba. Ne menjetek el!

– Bassza meg – üvöltötte.

– Visszahozom – ígértem.

– Jobban is teszed. Felhívom Talont...

– Ne! Várj! Adj egy órát. Képes vagyok megcsinálni.

A vonal végén egy pillanatra csend lett. – Rendben –mondta egy kis szünet után és letette a telefont. Hála Istennek, legalább volt annyi eszem, hogy a fegyverem a farmerom hátsó zsebébetettem, amit a kabátom eltakart.

Pontosan az ilyen balhékra születtem. A vadászat izgalma. Így vagy úgy, de meg akartam büntetni ezeket a rohadékokat. A Marcus családtól senki sem vehetett el semmit. Nem számít, ki milyen területen dolgozik.

Már nem is számoltam, hogy mióta követtem őket. Lassítani kezdtem, amikor lehúzódtak egy kocsifelhajtóra, ami egy elektromos kapu előtt volt. Oldalt egy őrbódé volt, és belül biztonsági őr. Egy fickó. Felgyorsítottam, és elhajtottam mellettük, mintha nem is követtem volna a faszfejeket. A hely hatalmas volt. Valami bunkó, kis pöcs szindrómában szenvedett, vagy csak hivalkodott a pénzével.

Az út mellett félrehúzódtam, és végiggondoltam a lehetőségeimet. Egyszerűen megállhatnék a kapu előtt remélve, hogy kinyitják, ha azt mondom, hogy prosti vagyok, és azért jöttem, hogy meglátogassam, aki a kapu mögött lakik.

A francba, hirtelen úgy éreztem, mintha a nagy és hatalmas Oz-t akarnám látni.

Ott volt még az a lehetőség is, hogy átosonhatok a birtokot körülvevő erdőn. Biztos nem őrzik az egész területet. Másrészt viszont úgy tűnt, mintha mindenhol kamerák lennének.

A főbejárat volt a cél.

Talán segítene bejutni a feltűnő autó, amit loptam.

Megfordultam a kocsival, és közvetlenül a kapu előtt leparkoltam. Az ott posztoló fickó döbbenten lépett ki.

– Te ki vagy?

– Szia, bébi. A főnökhöz jöttem.

A fickó rám sandított. Hát igen, nem éppen egy ribancnak néztem ki farmerben és pólóban, de lehet, hogy a fickó egy idióta.

– Menj a picsába! A főnök nem akarja, hogy zavarják.

Rendben, nem volt idióta. Máshogy kellett bejutnom.

– Ó, de látni akar majd engem, bébi. – Kinyitottam az ajtót, amivel hasba vágtam. Zihálva meggörnyedt. – A francba, annyira sajnálom, bébi. Hadd masszírozzam meg neked.

Gyors mozdulattal megkerültem. Ököllel az arcába ütöttem, amikor felállni készült.

Meglepetésemre és legnagyobb örömömre a földre rogyott, és elájult.

– Komolyan? – kérdeztem csípőre tett kézzel eszméletlen alakjától. – Nem tudtál volna kicsit ellenkezni? – morogtam, miközben előre-hátra hintáztam a lábamon. – Mégis idióta.

A karjánál fogva vonszoltam a félkegyelműt az őrbódé felé. A köcsög baromi nehéz volt, de én sem voltam gyenge. Az én szakmámban muszáj, hogy fizikailag fitt maradjak. Mégis, küzdelmes út volt a fajankóval. Amint bevittem, találtam néhány bilincset, a csuklójára kattintottam, majd a falhoz csavarozott asztalhoz. Kihúztam a telefont, kidobtam, és megmotoztam. Volt nála egy adóvevő, amit zsebre vágtam, és egy mobil, amit szintén kihajítottam, mielőtt megnyomtam a kapunyitáshoz szükséges gombot. Visszamásztam a kocsiba, és a főbejárathoz hajtottam.

Sötét volt. Csak a ház és az őrbódé volt kivilágítva. Nem kapcsoltam fel a kocsi fényszóróját, remélve, hogy így nem keltek feltünést. A hely kísértetiesen csendes volt, és azon morfondíroztam, hogy hol lehetnek az őrök. Sajnos pont belefutottam az egyikbe, amikor kiszálltam a kocsiból.

– Hé, te! – kiáltotta.

Megálltam, és integetve vártam, hogy a fickó közelebb jöjjön.

– Szia, a kapunál lévőfickó engedett be. Találkozóm van a főnökkel.

Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de mivel a testemet pásztázta a szemével, nem látta, hogy jön az öklöm. Pislogva hátratántorodott. Igen, nem sokan számítanak rá, hogy egy kicsi, karcsú nő erősen tud ütni. Mielőtt összeszedhette volna magát, nekirontottam, és a nyaka köré kulcsoltam a karom. A háta mögé lendülve a másik kezemmel húztam a karom fojtó szorításba. Megpróbált lerázni magáról, de a dereka köré fontam a lábaimat, és még erősebben szorítottam. Térdre rogyott, és ütötte a karomat. Amikor elájult elengedtem, és leporolva magam felálltam.

Gyorsan megmotoztam, a telefonját a ház melletti bokrok közé dobtam. Nem volt nálam semmi, amivel megkötözhettem volna, és tovább keresgélni nem volt időm. El kellett jutnom Zarához, mielőtt történik valami.

A fickót ott hagytam, és reméltem, hogy mielőtt felébredne be- és kijutok.

Előhúztam a pisztolyomat, és a bejárati ajtóhoz sétáltam. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, és egyenesen bementem. Az előszoba ki volt világítva. Hangok hallatszottak a folyosón, amiből az egyik egy nőé volt. Remélve, hogy Zaraé, a hangok irányába indultam.

Már majdnem a folyosó végén voltam, amikor kinyílt egy ajtó előttem. Az a fickó lépett ki rajta, aki kivitte Zarát a bárból, de amikor meglátott, megtorpant. A meglepetéstől tágra nyílt szemekkel vetette rám magát, ami persze nagy hülyeség volt. Hátrébb léptem, és fejbe vágtam a pisztolyommal, amitől a padlóra zuhant.

Komolyan elgondolkodtam, hogy ki a franc a főnök, és miért alkalmaz ilyen idiótákat.

Felemelt fegyverrel léptem át a küszöböt, és azonnal ledermedtem.

– Travis? – Elárasztott a felismerés. Travis. Travis Stewart. Amikor megláttam, az íróasztala mögött ülve, ostoba vagy sem, kicsit ellazultam. A tekintetem Zarára siklott. Úgy tűnt, jól van, ahogy az íróasztallal szemben ült, és Travis és köztem járt a tekintete.

Persze, hogy meg kellett kérdeznie. – Ő a te Travised? – Felszisszent, majd kíváncsisággal a szemében fordult vissza Travishez.

– Violet. Mit keresel itt? – kérdezte döbbenten Travis.

Megráztam a fejem, és a farmerom hátsó zsebébe dugtam a pisztolyomat.

– Zaráért jöttem. – Odamentem hozzá, hogy mellé álljak.

– Hol vannak az embereim? – kérdezte Travis, közben az ajka kissé megrándult.

Vállat vontam. – Eszméletlenek. Travis, mi folyik itt? Miért rabolták el Zarát?

– Pam azt mondta, hogy Zara bántalmazta őt a gyerekem előtt. Ezt nem tűrhettem, beszélnem kellett vele.

Összeszorult a mellkasom a tudattól, hogy gyereke van Travisnek, de megpróbáltam elnyomni ezt az érzést. Végigmértem a Travis mellett álló nőt. Gúnyosan fintorogtam a nevetséges kijelentésen. – Zara a légynek sem ártana. – Pam felé rántottam a fejem – Hazudik.

– Nem hazudok – rikoltott a ribanc.

– Ó, add már fel – mondta Zara. Aztán Travishez fordult. – Kérdezd meg az emberemet, ő majd igazolja.

– Travis – szólítottam. Amikor a tekintete rám szegeződött, hozzátettem. – Ezt tényleg másképp kellett volna csinálnod.

Felhúzta egyik szemöldökét. – Miért?

– Ő a Hawks tulajdona.

– Bassza meg – sziszegte. – Kié?

– Talon Marcusé.

– Krisztusom – tört ki, és Pam felé fordult. A nő hátrált néhány lépést Travis tekintetétől. – Takarodj a picsába a házamból! Hazudtál, és most nekem kell helyrehoznom ezt a szart. Kurvára szerencsés vagy, hogy nem öllek meg. Te hülye kurva, a gyerekem előtt kurválkodsz?

Travis frusztráltan végigsimított az őszülő haján. Néhány évvel idősebb volt nálam, de határozottan szépen öregedett. – Menj el. Most.

A nővel együtt akartam én is menni. Nem akartam többet ránézni, vagy beszélni vele. Felidézte bennem az elzárva tartott emlékeket.

Túlságosan megváltozott.

Csak látni őt... Nem, figyelmen kívül kell hagynom a testem reakcióját, és amint kikerülök ebből a szobából, újra el kell felejtenem őt.

Nem érte meg nekem. Soha nem adná fel az üzletét, és biztos voltam benne, hogy nem lehetek egy olyan emberrel, akit Victoria legnagyobb stricijeként ismert mindenki.

Ki kell innen sétálnom, és újra el kell felejtenem őt.

Muszáj volt.

Hiszen ha elég makacs voltam ahhoz, hogy elveszítsem a bátyámat amiatt, ahogyan Talon alakította az életét, akkor nem engedek a véleményemből Travis üzletével kapcsolatban sem, és nem randizhatok vele.

Megkímélem magam a sok fájdalomtól, amit akkor éreznék, ha elveszíteném.

Harmadik fejezet

Violet

 

Fordította: Sweety

 

Amikor Pam kirohant a szobából, Travis majd felrobbant, fel-alá járkált a szobában, aztán ismét megállt az íróasztal mögött. – Őszintén sajnálom ezt az egészet, Zara. – A tekintete rám siklott. – Mikor hallok Talonról?

– Ezt nehéz megmondani. Még nem tudja.

– Ezt mégis hogy csináltad? – kérdezte gúnyosan Zara.

– Mondtam a srácoknak, hogy visszaviszlek, mielőtt rájönne. – Azt nem említettem, hogy könyörögtem a bizalomért és az időért, hogy Talon tudta nélkül intézhessem. – Még szerencse, hogy láttam azokat az idiótákat elmenni veled. Követtelek titeket, és útközben felhívtam Grizt. Kiakadt, de mondtam neki, hogy hamarosan visszaviszlek, úgyhogy jobb, ha indulunk.

Hogy miért magyarázkodtam ennyit, nem tudom. Talán ahhoz lehetett némi köze, hogy éreztem Travis engem néz.

– Hűha, olyan vagy, mint egy szuperügynök – vigyorodott el Zara.

– Igen. – Amikor Travisre pillantottam elismerően rám mosolyogott és közben égő tekintettel pásztázta végig a testemet. Örültem, amikor visszafordult Zarához. – Kérlek, szólj, ha bármit tehetek érted. Még egyszer, sajnálom, ahogy az embereim bántak veled, és ezt a... szörnyű félreértést. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan jelentkezni fog nálam Talon.

Zara elmosolyodott. A kurva életbe, kezdett bízni Travisben, és akkor majd megkedveli, a végén még a baráti társaság tagja lesz. Ez nem volt jó, amikor el kellett szakadnom tőle. – Nem kell aggódnod, nem volt olyan rossz, és ezt majd megmondom Talonnak is. Csak hálás vagyok, hogy most már tudod, milyen... ocsmány ember a barátnőd.

Várj... ez a barátnője volt? Az a nagymellű szőke ribanc? Össze kellett szorítanom az állkapcsomat, bár azt nem tudtam, hogy mi akar kitörni belőlem, a nevetés, vagy a kiáltás. Zara folytatta, mit sem törődve az agyam túlterheltségével. – Senkinek sincs szüksége ilyesmire a gyereke közelében.

Na, már megint egy emlékeztető, hogy van egy gyereke Travisnek. Nyilvánvaló, hogy nem Pam az anyja, de akkor ki? Várjunk csak, nem érdekel.

Erre mindig emlékeztetnem kell magam.

– Ez igaz – bólintott Travis. – Úgy hangzik, mintha tapasztalatból beszélnél.

Így is volt. Zarának volt egy kislánya, és nem akarta Mayát az exe, azaz Maya igazi apja közelében tudni.

– Van egy hatéves kislányom. Csak a szerencsének köszönhetem, hogy sikerült megszabadulnom a gonosztól, mielőtt hozzáérhetett volna.

Jézusom, de egy hullámhosszra kerültek. Véget kell ennek vetnem.

– Zara, jobb, ha megyünk – mondtam, közben nem néztem Travisre.

– Talán egy nap, amikor több időnk lesz, bővebben is mesélhetnél róla – ajánlotta fel Travis.

Zara oldalra billentette a fejét,látszott, hogy elfogadta a férfit. Bassza meg!

Elmosolyodott, és így válaszolt. – Tudod mit, talán egyszer majd megteszem. És biztos vagyok benne, hogy Violet is szívesen jönne.

Annyira, mintha a pokolba mennék.

Travis vigyorát összeszűkült szemmel figyeltem. – Az csodálatos lenne. Egyszerre két gyönyörű nővel kávézni.

Blaaahh. A negédes szavait feldughatja a seggébe. A nyelvembe haraptam, hogy meg ne szólaljak. Nem akartam jelenetet rendezni. Csak mielőbb ki kellett jutnom innen, és elfelejteni őt.

– Rendben – mondta Zara, miközben felállt. – Majd jelentkezem. Örültem a találkozásnak Travis, és annak is, hogy Te raboltál el.

Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek a szavain. Őrült volt, a maga vicces módján. Travis még tovább kedveskedett Zarának, mielőtt elindultunk. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, miközben az ajtóban álltam, és vártam, hogy vége legyen ennek a hányásünnepnek, hogy folytathassam az életemet anélkül, hogy újra találkoznék Travisszel. Végül megfogtam a karját, és kivonszoltam a szobából, amikor elbúcsúztak.

Zara kifelé menet csodálkozva nézett rám, hogy miért nem vettem tudomást Travis búcsújáról. Csakhogy én nem akartam erről beszélni. Róla.

Szerencsére békén hagyott, és a kocsira koncentrált, amit loptam. – Ez kié?

Mindketten beszálltunk, mielőtt válaszoltam. – Nem tudom. Valami gyors kocsit kellett találnom, amivel követni tudtalak. De vissza viszem ugyanoda és remélhetőleg, nem tudja meg, bárkié is legyen ez a kicsike.

Összenéztünk, és nevetni kezdtünk.

Őrült egy éjszaka volt, és biztos, hogy még több is lesz, amikor Talon megtudja, mi történt. Ahelyett azonban, hogy ezt a műsort megnézném, inkább az otthont választottam. Egy fürdő, könyv és az ágy gondolata, nyugodtabb éjszakának tűnt, mint Talon tombolását és szónoklatát végighallgatni. Egy jó könyv pedig elterelné a gondolataimat a házban lévő ellenszenves férfiról.

 

 

 

TRAVIS

 

Violet Marcus.

Az összes ember közül, aki fegyverrel a kezében, készen arra, hogy szétrúgjon néhány segget, nem éppen Violetre számítottam.

Csodálatosan nézett ki.

Kibaszottul szexi.

Bár mindig is az volt.

Istenem... Violet Marcus.

A nő, akit szerettem. A nő, aki még mindig a szívem egy részét birtokolta. A nő, akimiatt vissza költöztem a városba, hogy megkeressem. És ő volt az a nő is, aki úgy nézett rám, mintha nem akarná, hogy bármi közöm legyen hozzá.

Ez nem igazán tetszett.

Nem voltam hajlandó elfogadni.

Tudtam, hogy egy nap Violet újra az életem része lesz. Soha nem tudtam kiverni a fejemből. Egymásnak lettünk teremtve. A meglepettségéből és nemtetszéséből ítélve ezt még nem látja, de remélem, hogy egy nap majd észreveszi.

Mindig is jobbat érdemelt volna, tényleg jobbat, de amikor megláttam őt ilyen hosszú idő után, minden elhatározásom szertefoszlott.

Az érzelmeim felerősödtek, és emlékek zúdultak rám. Sok évvel ezelőtt, amikor elváltunk, megígértem neki hogy ez nem tart örökké. Elérkezett az idő, hogy beváltsam az ígéretemet. Az egymástól távol töltött évek ellenére tudtam, hogy számomra ő az egyetlen nő.

Van rá esélyem, hogy megnyerjem a magánnyomozót, egy nőt, aki betartja a szabályokat? A múltam, az életem, az embereim a lehető legmocskosabb módon voltak sárosak.

A nők értem eladták a testüket. Szexeltek nekem.

Ahogy a franciák mondanák, souteneur vagyok, a nekem dolgozó nők védelmezője. Mások csak stricinek hívnának.

És más is vagyok... de fogalmam sincs róla, hogy Violet ha kinyitja a szemét, meglátja-e, hogy ennél én több vagyok.

Idővel majd ez is eldől.

Volt egy lehetőségem Zarával, aminek örülök és megragadnám, ha ez azt eredményezi, hogy így vagy úgy, de Violet életében maradok.

Miután megleckéztettem és kirúgtam a kibaszott szánalmas, felbérelt emberemet, visszatértem a könyvtárba.Az ablakon bámultam kifelé az italommal a kezemben, amikor hírtelen kinyílt az ajtó. Nem fordultam meg, már vártam őt.

– Talon – szólítottam.

– Travis. Kurvára el kéne mondanod, hogy mi a fasz történt. – Nem kérdés volt, soha nem kérdezett. Mindig csak számonkérés, akárcsak nekem az embereimmel.

Megfordultam, nekidőltem az ablaknak, és láttam, hogy Talon, amellett a szék mellett állt, amelyet nem is olyan régen a hölgye foglalt el. Mögötte pár embere állt.

– Biztos vagyok benne, hogy az édes asszonykád mindent elmesélt neked.

– Amikor eljöttél hozzám, és azt mondtad, hogy az üzleted nem fogja érinteni az utcáimat, hagytam, hogy Ballaratba költözz. Beköltözz az én területemre. Ne akard, hogy kibaszottul megbánjam.

– Szavamat adom, hogy nem esik bajod és a tieidnek, sem az én kezemtől, sem az embereimtől.

– Már kurvára megtörtént, Travis, és rohadtul nem tetszik.

Belekortyoltam az italomba, és előrébb léptem. – A férfiakat, akik a nődhöz nyúltak, már elintéztem.

– Lélegeznek?

– Alig.

– Helyes. – Megragadta az előtte lévő szék háttámláját.

– Ismerem a múltadat. Tudom, ki voltál a húgom számára. Ne hidd, hogy mert ma este találkoztunk, a történelem megismétli önmagát.

– Nos, Talon...

– Figyelmeztetlek, ne baszakodj velem és az enyéimmel, Travis. Ha ezt megfogadod, akkor nem lesz gond.

Bólintottam. Tudtam, hogy még nincs itt az ideje, hogy harcoljak vele a húgával kapcsolatos terveim miatt, amíg nem győztem meg őt. Talán még Zarát is meggyőzhetem, hiszen szólhatna egy pár jó szót értem az emberénél. Ez akár az életemet is megmenthetné.

Talon nem mondott többet, helyettemegfordult, és kivonult a szobából az embereivel együtt. Miután kihúztam a székemet, és leültem, hozzáértem a számítógépem egeréhez, így életre kelt.

A képernyőn az volt, amit akartam.

A lányom, ahogy békésen alszik a két emelettel feljebb lévő szobájában. Megérintettem a képernyőt, az arca fölött. Izzy olyan édes, ártatlan kislány. Még nem tudta, hogy az élet mennyire darabokra tudja tépni az embert. Csak azt reméltem, hogy ha felnő, az élet kíméletes lesz vele. Olyan volt, mint amilyen én voltam gyerekkoromban. Csukott szemmel jártam a világban, amíg a szüleim meg nem haltak egy vonatbalesetben, és az életem kegyetlenné nem változott.

Jobbá változtattam az életemet, mert nem akartam, hogy a szeretteim úgy szenvedjenek, mint én.

Ezért mindent megtennék, hogy a lányomnak olyan életet biztosítsak, ahol nem kell félnie semmitől. Mindaddig, amíg távol tartja magát a mérgező anyjától.

Szemöldökömet ráncolva néztem a telefonomra, amikor megcsörrent. Éjfél elmúlt. Minden alkalmazottam tudta, hogy ilyen későn nem zavarhat, hacsak nem fontos, ezért felvettem anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki hív.

– Igen?

– Itt Devin. Most hallgattam le egy hívást, amit Violet Marcus kapott, és gondoltam, tudnod kell róla. Zara Alexandert, a titkárnőjét elrabolták...

– Tudom, ez már...

– Nem. Hallottam arról Linktől, ez most történt. Egy Julian nevű fickó felhívta Violetet útban a telep felé, hogy tájékoztassa Talont, mi történt Zarával. Az exe, David Goodwill kapta el.

– Bassza meg! – Felálltam, elővettem a fiókomból egy pisztolyt, és a kabátom alá dugtam. – Tartsd a frontot – parancsoltam, és az ajtóhoz sétáltam, zsebre vágva a telefonomat. Ha valaki furcsállná, hogy megjelenek egy vészhelyzet kellős közepén, tisztázom, hogy honnan tudom. Addig is, mivel Zara fontos volt Violetnek, mindenféleképpen felajánlom a segítségem.

Nem maradok le túlságosan Talon mögött.

Link éppen akkor érkezett, hogy Izzyre vigyázzon, amikor én a bejárati ajtóhoz értem.

Hamarabb odaértem, mint gondoltam. Ahogy behajtottam a Hawks telepének parkolójába, Violet már mögöttem volt. Warden szállt ki a kocsijából. Gondolom azért hozta magával, mielőtt a bátyjához indult, mert hátha még több segítségre lesz szükség. Rám meredt, ahogy kiszállt a kocsiból. Leparkoltam, kiszálltam, és elé léptem.

– Hallottam, mi történt. Azért jöttem, hogy segítsek.

Egy pillanatig tanulmányozott, aztán bólintott, és mindhárman berohantunk a telepre.

– Mi folyik itt? – kérdezte Violet, megállva a bátyja mellett.

– Röviden, két testvérem elárult engem. Zarát és a gyerekeket Davidhoz vitték.

– Bassza meg! – suttogta Warden.

– Jézusom, ne – szólalt meg Vi.

– Mit tehetünk? – kérdeztem. Talon rám vicsorgott. Nem akarta, hogy ott legyek, de a családjáért bármit megtenne. Ez az, amit én is megtennék.

Amikor Talon nem szólt semmit, és az arcára kiült a fájdalom, amit belül érzett,a parancsnokhelyettese előrelépett, és így utasított. – Violet, te itt maradsz Deannával, és kezeled a telefonokat. Travis, nézd meg, hogy a forrásaid segítségével megtudod-e, hol tartózkodik most David. Warden, te Blue-val mész a kórházba. Beszélnetek kell Pickkel. Talon...

Talon elvigyorodott. Kurvára nem egy szép mosoly volt. – Beszélni fogunk Rockóval.

Oldalra húzódtam, és felhívtam Linket. – Igen? – válaszolt.

– Szükségem van mindenre, amit David Goodwillről tudni lehet. Állíts rá minden embert. Valahol Victoriában van, és meg kell találnunk azt a rohadékot.

– Rajta vagyok – válaszolta Link, mielőtt letette a telefont.

Zsebre vágtam a telefonomat, és félrehívtam Violetet. Várakozva bámult rám. Kurvára fogalmam sem volt, hogy mit akarok mondani neki, de hallottam, hogy Deannával együtt vitatkoznak, hogy inkább Talonnal mennek, minthogy itt maradjanak a telepen. Ez veszélyes volt.

– Violet…

– Hagyd abba, én nem...

Megragadtam a karját, mielőtt befejezhette volna, közel húztam magamhoz, és az ajkammal rátapadtam az övére. Ő megdermedt, de én eltökélt voltam. Amikor a nyelvemmel végigsimítottam az ajkain, végül beleolvadt a csókba.

Pontosan úgy, mint régen.

Még akkor is, ha dühös volt rám.

Mintha nem tudott volna ellenállni a számnak, az ízemnek.

Megszakítva a csókot, utasítottam. – Jobb, ha biztonságban leszel, hogy beszélhessünk, és megismételhessük ezt.

Egy pillanatra melegséggel telt meg a szeme, és bólintott. Aztán mintha bekapcsoltak volna egy kapcsolót, megrázta a fejét. A szeme kitisztult, összeszűkült.

– Tartsd távol magad tőlem Travis, ha épségben akarod tartani a golyóidat.

Vigyorogva néztem, ahogy Talont követve kiviharzik a szobából.

Legalább a golyóimra gondolt.

Ez a kezdet.

Újra elővettem a telefonomat, kisétáltam a telepről, és a kocsim felé vettem az irányt. Volt néhány saját hívásom, amit el kellett intéznem. Jobb, ha valaki segít nekem, különben a jövőben kimaradnak az üzletemből.

Nem véletlenül voltam Victoria legnagyobb stricije. Sok ügyfelem tartozott nekem szívességekkel, és néhányuktól ezt hamarosan behajtom.