14.- Epilógus

 

Tizennegyedik fejezet

Violet

 

Fordította: Sweety

 

Eljutottunk a hálószobáig, közben a szánk az újonnan felfedezett szenvedélyes hévvel egymáshoz tapadt, közben becsaptuk az ajtót. Istenem, mennyire hiányzott ez nekem. Ő. Ahogy egy érintéssel, egy csókkal a testemet lángra tudta lobbantani.

Elszakítottam a számat, hogy végigcsókoljam a nyakát, aztán hátrahúzódtam, hogy felhúzzam és lerántsam magamról a pólót.

Travis felnyögött. Követte a példámat, bár majdnem letépte a pólóját, és a földre dobta. Izmosabb volt, mint fiatalabb korában. Megnyaltam az ajkam, és végig akartam nyalni a bordáit.

– Bassza meg! Ne nézz így rám, különben öt kibaszott másodperc alatt vége lesz. Még emlékszem rá, hogy milyen érzés, amikor a puncidban vagyok, Lettie. Benned akarok lenni, mielőtt még elélvezek.

Nevetve kigomboltam, majd letoltam a farmeromat, közben lerúgtam a cipőmet. –Akkor jobb, ha gyorsan megtesszük.

– Igen – morogta. – Gumival vagy gumi nélkül? Tiszta vagyok, megvizsgáltak.

Kellemetlen erről beszélni, de mégis jó ezt az információt tudni, mert szedem a tablettát, és érezni akartam, hogy minden nélkül bennem van. – Gumi nélkül. Én is tiszta vagyok és védekezem. – Kikapcsoltam a melltartómat, és félredobtam. A melleimet a markomba szorítottam, aztán végigsimítottam, majd amikor az ujjam a mellbimbómhoz ért, belecsíptem.

– Krisztusom – sziszegte Travis. Kigombolta a farmerját, és lerángatta a lábáról. Se bokszer, vagy alsónadrág nem volt rajta. Megállt előttemvégigsimítvaméretes erekcióján.

– Istenem – nyögtem, mert eszembe jutott, mennyire teljesnek éreztem magam, amikor bennem volt.

– Vedd le a bugyidat, Lettie – parancsolta. A hüvelykujjamat mindkét oldalon beakasztottam. – Lassan – mondta. Így tettem. Amikor felegyenesedtem, a tekintete a lábam közé fókuszált. Egyik kezemmel végigsimítottam a hasamon, aztán lejjebb, hogy megérintsem a dombomat. A szemében felizzott a vágy.

Még jobban széttártam a lábaimat, belemártottam egy ujjamat, és megborzongtam, ahogy végigsimított a már lüktető csiklómon. Évek óta nem voltam annyira beindulva, hogy néhány gyors simogatástól elélvezzek.

Évek óta, mert Travis nem volt velem. Ő volt az utolsó férfi, aki meg tudott őrjíteni a vágytól.

Travisnek elfogyott a türelme. Nekem ugrott, felkapott, és az ágyra dobott. Megragadta a lábaimat, a vállára vette, és közéjük hajolt. Nyelvének első simogatására a hátam ívbe hajolt. A másodiknál már a takarót markolásztam. A harmadikra felnyögtem, és amikor a nyelvével pöckölte és az ajkaival szopogatta a csiklómat, felkiáltottam a testemet átjáró gyönyörtől.

– Trav, bébi, kérlek. Szükségem van a farkadra.

Hümmögött rajtam, amitől a testem megrándult. Megcsókolta a nyílásomat és a nyelvével végignyalt a csiklómig, majd apró harapásokkal ért fel a számig. Szorosan a karjaimba zártam, és keményen megcsókoltam.

Ringatózott rajtam, a farka fel-le csúszott a puncimon, és a nedvességem mindkettőnket beborított. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát.

Ahogy végigsimítottam az ajkaimmal az arcán, az állán, a nyakán, ő a vállamba nyögött, miközben hozzám simult. A farka édesen dörzsölte a csiklómat.

Travis gyorsan elhúzódott, megragadta a csípőmet, és a hasamra fordított. Szétfeszítette a lábaimat, és a kezével végigsimított a fenekemen, azután gyorsan belém hatolt. Felkiáltottam, a fájdalom és a gyönyör keveréke elárasztotta a testemet.

– Bassza meg, Lettie – morogta Travis a fülembe, amikor a hátamra hajolt. – Emlékszel még a farkamra?

– Istenem, igen. Olyan nagy.

– Tökéletesen betölt.

Egyetértően bólintottam. Lassan visszahúzódott, majd visszacsúszott. – Igen, bébi, a puncidat nekem teremtették. Csak nekem.

– Igen, Travis. Basszál meg!

Lassan kezdett ki-be csúszkálni bennem, de nem volt elég.

– Keményebben, bébi – nyögve könyörögtem.

Ő a torka mélyén nyögött fel. – Mindig is keményen szeretted.

– Csak veled.

– Igen, Lettie. – Közénk nyúlt, és a csiklómat dörzsölte, miközben a másik kezével a hajamba túrt, és hátrahúzott. Hátrahajoltam. Nyöszörögve ziháltam és felsírtam, amikor egyre keményebben és mélyebben baszott.

A combja hátulról az enyémhez csapódott. Travis elengedte a hajamat, átkarolta a derekamat, és magához húzott. – Kibaszottul az enyém vagy.

– Igen – bólintottam.

Megharapta a nyakamat, amit utána megnyalt, majd újra harapott. – Hiányzott ez a punci. Olyan rohadtul hiányzott – nyögte.

– Nekem meg hiányzott a farkad – kiáltottam.

Kihúzódott, és a lábamnál fogva megfordított. Hirtelen felemelt, én pedig a lábammal átöleltem a derekát és a nyaka köré fontam a kezeimet. A fenekemet simogatta.

– Tedd be, Lettie – morogta.

Közénk nyúltam, megfogtam a farkát, a kezemet néhányszor fel-le csúsztattam a hosszán, és vigyorogva néztem,ahogy összeszorítja az álkapcsát.

– Tedd be, vagy a kezedbe megyek el.

Ezt nem akartam. Összeszorítottam a lábamat, felemeltem magam, és rácsúsztam hosszú, vastag és kemény hosszára. A teltség érzésétől elégedetten felsóhajtottam.

– Jézusom, az a tekintet, amikor a farkam benned van... tökéletes. –A fenekemet fogva emelt meg, majd keményen vissza húzott. Nyögtem, ahogy újra és újra ismételte a mozdulatot. Az izmai kidomborodtak, mozogtak alattam. Az ereje hihetetlen volt.

– Travis – nyöszörögtem.

– Bassza meg, igen, mondd ki a nevem még egyszer.

Engedelmeskedtem. – Travis.

– Igen, drágám, én vagyok, aki megdug téged. Mostantól én vagyok az egyetlen, aki megteheti.

– Istenem, igen – lihegtem.

Megmozdult, leült az ágy szélére. Amikor a térdem a matracon landolt, feltoltam magam, majd visszaereszkedtem. Hátranyúlva a kezemet a térdére tettem, fel-le mozogva úgy lovagoltam a farkán, mintha nekem teremtették volna, mert ez így is volt.

Az enyém. Újra teljesen az enyém. Örökre az enyém.

Travis végigsimított a kezével a hasam alján, azt felfelé csúsztatta, amíg mindkét keze megfogta a melleimet.Játszadozott velük, megcsípte a mellbimbómat, majd odahajolt, hogy az egyiket a szájába szívja.

– Közel vagyok – motyogtam, elmerülve a bennem lévő érzésben.

– Igen, Lettie. Élvezz a farkamra.

– Istenem. – Travis megcsókolta a nyakamat, a fogai közé szívta a bőrömet, és belém harapott. Hátravetett fejjel élveztem el, lefelé csapódva a farkán, aztán teljesen összeomlottam.

A keze a derekamra fonódva segített, hogy tovább mozogjak. – Lettie – kiáltotta, miközben mélyen belém spriccelt.

Amikor nekidőltem lefektetett minket, de még mindig bennem volt, mintha nem szeretné megszakítaniaz előbb átélt kapcsolatot, és nekem ez tökéletesen megfelelt. A keze végigsimított a hátamon és a fenekemen. Istenem, mennyire hiányzott az érintése. Csodálatos volt, hogy visszakaptam, ettől könnyek szöktek a szemembe.

Megköszörültem a torkomat, figyelmen kívül hagytam az érzelmeimet, és megkérdeztem: – Mennyi időnk van még, amíg Izzy hazaér?

– Néhány óra.

Hümmögve csókoltam meg a vállát. – Akkor ezt megismételhetnénk. – A karja mellé tettem a kezem és úgy néztem le rá. – Gondolod, hogy menni fog?

A szemei elsötétültek. – Tudod, hogy képes vagyok rá.

 

* * * *

 

Travis hátulról átölelt, és így mentünk be a konyhába. Mindketten megtorpantunk. Akia vacsoraasztalnál ült, arra nem számítottam, főleg, hogy a birtokot őrzik.

– Elmondanád, hogy mi a faszt csinálsz a húgommal? – tette fel a kérdést Talon,keresztbe tett kézzel a mellkasán.

Felhorkanva léptem előre, de Travis gyorsan maga mögé rántott. Rácsaptam a hátára.–Ő az én nyavalyás bátyám. Ezt majd én intézem.

– Nem, Vi – mondta Talon, miközben körbejárta az asztalt. – Travisnek és nekem el kell intéznünk valamit.

– Nem hiszem...

– Lettie – mondta Travis halkan. A válla fölött hátra pillantva rázta meg a fejét. Visszanézett Talonra. – Tudom, hogy utálsz engem...

– Kibaszottul megesküdtél.

– De a húgod törődik velem, és csak megígérni tudom, hogy soha többé nem bántom.

Talon megállt. A keze ökölbe szorult az oldalán. Travis válla fölött megtalálta a tekintetemet. – Akarod, hogy az életed része legyen?

– Igen – jelentettem ki.

– Bassza meg – sóhajtotta. Visszanézett Travisre. – Ha valaha is keresztbe teszel neki bármilyen istenverte módon, senki nem tudja majd megakadályozni, hogy levadásszalak és megbüntesselek érte.

Travis bólintott. – Nem is akarnám másképp, mert ha ez valaha is megtörténik, meg fogom érdemelni.

Talon tanulmányozta az arcát. Bólintott, és Travis vállába ütközve ment el mellette. Megállt előttem. – Szeretlek, hugi.

A sírást elkerülve összeszorítottam a szám. – Szeretlek, bátyus. Még akkor is, ha idegesítő vagy.

Ekkor elvigyorodott. – Megmondom Zarának, hogy üdvözlöd.

– Tedd azt. Ő jól van?

Az arca megenyhült. Igen, a bátyám totál szerelmes. – Igen, ő jól van. – Megcsókolta a halántékomat, és kiment a konyhából. – Várj – szóltam utána. – Travis emberei?

– Eszméletlenek, de életben vannak. A testvérek vigyáznak rájuk. – Intett a válla fölött, és elsétált.

– Úgy tűnik, ez családi vonás – jegyezte meg Travis.

Felé fordultam. – Micsoda?

– Kiütni az embereimet.

Ez így igaz. Elvigyorodtam.

Epilógus

Travis

 

Fordította: Sweety

 

Felébredve automatikusan közelebb húzódtam Violethez. Már három hónapja, hogy adott egy esélyt nekünk, és a dolgok simán mentek. Voltak apróságok, amik felborzolták egyikünk vagy másikunk kedélyét, de túljutottunk rajtuk. Együtt.

– Jó reggelt – mondtam, és megcsókoltam a nyakát.

Ő nyújtózkodott. – Jó reggelt. – Aztán hirtelen felült. – Reggel van. A francba, Travis, fel kellett volna ébresztened. Mi lesz, ha Izzy bejön, és meglát itt? – Gyorsan kicsusszant az ágyból, majd felvette a farmerját és a pólóját. Melltartót nem láttam.

Nyújtózva elfeküdtem és a kezemet a fejem mögé téve kérdeztem: – Nem gondolod, hogy itt az ideje elmondani neki, hogy együtt vagyunk? Szerintem már biztosan rájött.

Felém fordulva rám nézett. Válaszul elvigyorodtam. Csípőre tette a kezét. – Nem jött volna rá, ha nem fogdosol, vagy nem csókolgatod a nyakam és az arcom, amikor ott van.

Kuncogva és meztelenül kimásztam az ágyból. A keze leesett, a szeme végigfutott rajtam, és kurvára elképesztő látni, ahogy felhevül a látványomtól.

Megkerültem az ágyat, a karjaimba húztam, és azt mondtam neki: – Hamarosan el kell mondanunk neki.

Bólintott, és rám dőlt. – El fogjuk.

Megcsókoltam a nyakát. – Hadd vegyek fel egy nadrágot, aztán kikísérlek.

– Rendben, de siess. – Amikor elindultam, rácsapott a fenekemre. – Imádom ezt a segget.

Kuncogva mondtam: – Tudom, pont mint a farkamat.

Szélesen vigyorgott. – Ez igaz.

Mosolyogva mentem be a gardróbba és felkaptam egy farmert. Meghallottam egy bizonyos hangot. Épp akkor léptem vissza a szobába, amikor kivágódott a háló ajtaja.

Violet a döbbenettől megdermedt, és csak bámult az ajtóban álló boldogságtól sugárzó Izzyre.

– Itt maradtál. Hurrá, most már korán kezdhetjük a csajos napot. – Odaszaladt Violethez, aki még mindig egy helyben állt a sokktól.

– Megcsinálhatjuk előbb a körmeimet? Aztán megcsinálom a tiédet, és utána felkenhetjük az arcunkra azt a sáros cuccot. Fel kell vágnunk az uborkát. Bethany mondta, hogy ezt csinálja az anyukájával, úgyhogy nekünk is ezt kell csinálnunk. Kuncogva állt meg előttem ésrám nézett. – Apa, mi a baj Lettie-vel?

Nevetve odasétáltam, és átkaroltam Violet derekát, majd gyengéden megráztam egy kicsit.

– Semmi baja, hercegnőm. Kávé nélkül minden reggel ilyen.

– Ah – motyogta, mintha értené. – Apa, Lettie mostantól minden este a szobádban fog aludni?

Huh, mivel Violet a... a sokk, vagy lehet, hogy a pánik állapotában volt még mindig, azt mondtam Izzynek: – Biztosan.

– Hurrá. Akkor az olyan lesz, mintha ő lenne az anyukám.

Violet felszisszent. Az államat a vállára támasztottam, és láttam, hogy megremeg az ajka.

– Jaj, ne, neki tényleg kávéra van szüksége, apa. Úgy néz ki, mintha sírna.

– Igazad van, hercegnőm. Mi lenne, ha lemennél a konyhába és elővennéd a tejet és a cukrot, hogy elkészíthessem neki.

– Úgy lesz. – Mosolyogva fordult meg és valami dalt énekelve kiszaladt a szobából.

– Hogy érzed magad?

Szipogott, és olyan gyorsan megpördült, hogy fel kellett egyenesednem. A tenyerét a mellkasomra tette, majd meglökött. – Azt mondtad neki, hogy minden éjjel itt alszom.

– Igen. – Mosolyogva bólintottam.

Aztán eltakarta az arcát a kezével, és sírni kezdett. Újra átöleltem.

– Nem foglalkozott vele, hogy itt vagyok. Azt mondta, olyan leszek, mintha az anyukája lennék. Nagyon szeret engem.

– Nem, drágám. Ugyan úgy szeret, ahogy én.

– Ha valaha is abbahagysz szeretni, tökön rúglak.

Kuncogva mondtam el neki az igazat. – Soha nem fogom abbahagyni.

Ismét szipogott, felemelt fejjel mondta: – És én sem fogom soha abbahagyni.

– Mit nem hagysz abba? – kérdeztem morogva.

– A szeretésedet, te seggfej.

Vigyorogva megcsókoltam.

– Fúj – jött az ajtóból. – Apa és Lettie CS.Ó.K.O.L.Ó.Z.N.A.K. Először jön a szerelem, aztán a házasság, aztán jön..... Apa, hogy készülnek a babák?

Köhögve megfordítottam Violetet, és magam elé húztam, mintha meg tudna védeni ettől a kérdéstől.Csakhogy ő túlságosan el volt foglalva a nevetéssel, feltehetőleg mert látta a rémült arcomat és a tágra nyílt szemem. Az első dolgot mondtam, ami eszembe jutott. – Ezt a kérdést majd akkor tedd fel, ha már harmincéves leszel. Majd akkor elmondom.

– Oké – emelte fel a hüvelykujját.

– Azt hittem, hogy a kávéhoz szükséges dolgokat veszed elő.

– Igen, de aztán eszembe jutott egy kérdés.

– Mi lenne az?

Szünetet tartott. – Elfelejtettem – kuncogott. – Megyek, előveszem a cuccot, hogy Lettie ne sírjon.

– Köszönöm – mondta Violet.

Izzy odaszaladt hozzá, és szorosan megölelte. – Neked bármit megteszek. – Egy másodperccel később kirohant a szobából.

Miután egyedül maradtunk, megkérdeztem: – Szóval beköltözöl?

– Nem hiszem, hogy ezt akarta kérdezni – elmosolyodott.

– Ez az én kérdésem – feleltem.

– Akkor igen, szeretnék beköltözni.

– Gondolom, az szóba se jöhet, hogy meztelenül feküdj az ágyamban.

– Travis – kiáltott fel. Fejét rázva indult az ajtó felé. A válla fölött visszapillantva azt mondta: – Ma este, amikor Izzy már lefeküdt, hiszenitt maradok.

Jézusom, felhevült a mellkasom. – Rendben. – Kiment az ajtón, én pedig visszahívtam. Bedugta a fejét az ajtófélfánál. – Te vagy az én világom, Violet.

A szemei megenyhültek. – Te meg az enyém.

 

* * * *

 

Violet

 

Soha nem gondoltam, hogy ennyire tele leszek szeretettel és boldogsággal, pedig így van. A férfi a hálószobában és a kislány a konyhában. Ilyen tökéletes lehet az élet számunkra. Biztos lesznek pillanatok, amikor legszívesebben megfojtanám Travist, de semmiért sem cserélném el azt, ami köztünk van.

Ők az enyémek voltak, én pedig az övék.

Örökre.