10.-11. Fejezet

 

Tízedik fejezet

Travis

 

Fordította: Sweety

 

Sóhajtva ismét a zuhanyzó falára csaptam. Elbasztam. Tudtam, hogy elszúrtam, nem csak a melbourne-i lakásomhoz vezető úton Violet csendességéből, hanem, mert úgy viselkedtem vele, mint egy kibaszott idióta. Az alkalmazottaimmal úgy beszéltem, mintha különlegesek lennének számomra. Nem voltak azok. De ezt kellett éreztetnem velük, hogy a lehető legjobb munkát végezzék. Mindig ezt csináltam. Ha azt érezték, hogy gyémántként bánok velük, akkor továbbra is a vállalkozásom hasznára váltak.

Az sem könnyítette meg a dolgom, hogy évekkel ezelőtt mindkettőjükkel lefeküdtem – egy rohadt részeg éjszakán.

Nagyon elcsesztem, és nem hibáztatnám Violetet, ha tökön rúgna. Megérdemelném. Rosszabbat érdemelnék.

Elzártam a zuhanyt, kiléptem, majd felkaptam a törölközőmet. Nem törődtem azzal, hogy szárazra töröljem magam. El kellett mennem, és bocsánatáért esedeznem.

Amikor hazaértünk elmentem zuhanyozni, mert kurvára mocskosnak éreztem magam a viselkedésem miatt. Már az elején be kellett volna mutatnom nekik, akkor talán Violet még mindig beszélne velem, de nem tettem, mert nem akartam, hogy bármit tudjanak Violetről. Ő nem volt része annak a világnak. Ő jó volt.Tiszta.

Jézusom, reméltem, hogy amíg lezuhanyzom, Violet is lenyugszik egy kicsit. A lakáshoz vezető út is kevés volt neki, hogyracionálisan meghallgasson.

Ugyanakkor tudtam, hogy fordított helyzetben én nagyon szemétláda lennék. Szerettem volna, ha kiabál, vagy üvöltvelem. Utálom a csendet. A pokolba is, még azt is javasolhattam volna, hogy üssön meg néhányszor, vagy én teszem meg.

A szobába lépve megálltam. Violet nem volt ott.

Szobáról szobára menve kerestem őt.

– Violet – kiáltottam, miközben az utolsó szobából kilépve a gyomrom kezdett felfordulni.

Nem jött válasz.

– Violet? – szólítottam újra, a nappali felé tartva. Nem volt ott. Beszaladtam a konyhába, az étkezőbe, a játékszobába és a másik nappaliba. Egyikben sem volt.

Akkor vettem észre, hogy a táskája is eltűnt a bejárati ajtóból, ahová a portás tette le, miután megkértem a sofőrt, hogy hozza el a lakásomba.

Violet elment.

A szívem kalapálni kezdett a mellkasomban.

A picsába!

Úgy ment el, hogy látni se akar, sőt meghallgatni se.

Nem hibáztatom őt.

De ez kurvára kinyír.

Nagyobb szarban vagyok, mint gondoltam.

– Bassza meg! – üvöltöttem a csendes szobába. Végigtrappoltam a folyosón és a szobám felé vettem az irányt, majd a köntösöm felé sétáltam. Ledobva a törölközőt, mégis inkább felvettem egy farmert és pólót. Leültem az ágyamra, kinyitottam az éjjeliszekrényemet, és elővettem egy pár zoknit.

Csak azért, hogy leálljak kicsit.

Kész voltam, hogy rohanjak Violet után és a bocsánatáért könyörögjek, de nem voltam biztos benne, hogy ez működni fog.

– A kurva életbe – motyogtam. Teljes mértékben egy komplett idióta vagyok. Violet velem randizott. Beszélgettünk, nevettünk, remekül éreztük magunkat, aztán elszúrtam a dolgot.

Kurvára elszúrtam.

A viselkedésem szánalmas volt. Lehet, hogy épp most tettem tönkre azt, amit a legjobban akartam.

A zoknikat a falhoz vágtam. Ujjaimmal végigsimítottam a hajamon, és átkoztam magam. Ki kellett találnom hogyan szerezzem vissza őt.

Szükségem van rá, hogy Violet az életem része legyen.

Az idő, amit együtt töltöttünk, nem lesz elég. Két randi, az egyiket Izzy jelenlétében, amit én abszolút randinak tekintettem, aztán úgy elbasztam a dolgokat, hogy nem biztos, hogy Violet meghallgat.

Nem tudom, hogy Violet elfogadja-e a bocsánatkérésemet és ad-e még egy esélyt nekem.

Tudom, hogy nem érdemlem meg, de muszáj megpróbálnom.

Violet az enyém volt.

Közös a múltunk, és én vele akartam a jövőt. Még a rövid randevúk után is tudtam, hogy egy igazi faszfej vagyok, amiért elengedtem, különösen, mert magamnak akartam. Nem változott meg annyira, mint gondolta. Én voltam az, aki megváltozott, és utáltam magam azért, amivé váltam.

Ahogyan viselkedtem.

A mellkasomat dörzsölgetve újra és újra elátkoztam magam.

Meg kellett találnom a módját, hogy meggyőzzem, hogy amit tettem, és ahogyan viselkedtem, kurvára soha többé nem fog előfordulni. Jézusom, inkább kibelezném magam, kivágnám a saját nyelvemet, minthogy valaha is újra lássam a csalódottságtól és fájdalomtól eltorzult arcát.

Kivonultam a szobámból, az ajtó melletti asztalról felvettem a telefonomat.

Először is küldtem egy üzenetet Violetnek. Bocsánat. Sajnálom. Tudom, hogy ez nem elég, de kurvára sajnálom a ma estét. Tudom, hogy elrontottam. Tudom, hogy a kifogás, hogy sok évvel ezelőtt csak egy részeg éjszaka volt azokkal a nőkkel, nem elég, hogy visszajöjj hozzám.

Sajnálom.

Igazán sajnálom.

Jézusom, remélem, hogy egy nap megbocsátasz nekem. Tudom, hogy ez még nem lehetséges, mert ami történt, az undorító volt.

A francba. Szörnyen rosszul tudommegfogalmazni a dolgokat sms-ben.

Tudnod kell, Violet. Nem adom fel.

Képtelen vagyok feladni.

Összeszorított állkapoccsal olvastam át, amit elküldtem, és nagyon szánalmasan hangzott. Gondolkodás nélkül küldtem el, így már semmit sem tudtam törölni belőle. Nem biztos, hogy bármi is a mondandómból, vissza tudja őt hódítani hozzám. De azt tudnia kell, hogy megbántam a tetteimet.

Végigpörgettem a névjegyeken, és mikor megtaláltam Link nevét megnyomtam a hívás gombot.

– Igen? – szólt bele.

– Szükségem van rád a melbourne-i lakásban.

Csend a vonal végén, majd: – Azt hittem, Violet ma este veled van.

– Bassza meg, Link.

– Mi a faszt csináltál?

– Csak gyere ide.

Letette a telefont. Gyorsan tárcsáztam a földszintet, hogy megerősítést kapjak Violet távozásáról.

– Travis – vette fel Donald.

– Meséld el, hogyan távozott.

– Majdnem sírva és a kocsiddal.

– A picsába. Megkértél valakit, hogy kövesse, hogy biztonságban hazaérjen?

– Lehet, hogy öreg vagyok, Travis, de nem hülye. Ő az első, aki tetszik neked. – Donald már évek óta nekem dolgozott. Nem volt saját családja, ezért bárhová is költöztem jött velem. Bizonyos értelemben, akárcsak Izzy, Link és Trisha, ő is a családom része.

– Köszönöm, Donald.

– Szívesen. Majd szólok, ha hazaért.

Befejeztem a hívást, és a telefonomat a pultra dobtam a konyhába, és töltöttem magamnak egy pohár bourbont. Ezt kortyolgatva magamhoz vettem az üveget és a nappaliban vártam.

Fogalmam sincs, hogy meddig ültem ott pocsék hangulatban, míg meg nem hallottam, hogy a bejárati ajtó nagy robajjal kinyílik. Felálltam, és az előszobába igyekeztem.

– Kemény éjszaka? – kérdeztem, még egyszer megköszönve, hogy Donald még mindig nekem dolgozik, mivel Link véres kézzel jelent meg.

– Mondjuk úgy, hogy Sanders úr megértette az üzenetet, amit kézbesítettem.

– Helyes – vágtam rá, és felhajtottam az italomat. Megfordultam, és visszamentem a nappaliba.Tudtam, hogy Link előbb takarít, aztán indul csak el hozzám. Sanders úr jól fizető ügyfél volt. Nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy ezért nem bánom, ha durván bánik a lányaimmal. Tévedett. Leszarom őt vagy a pénzét. A lányaimnak biztonságban kell lenniük, függetlenül attól, hogy ki az ügyfél. Ha nem én, akkor Link gondoskodott róla, hogy az ügyfelek világosan megértsék ezt az üzenetet.

Link betrappolt, majd megállt és keresztbe fonta a karját a mellkasán. Körülnézett. –Szánalmas parti egy személyre?

– Igen.

– Mit csináltál?

– Elbasztam.

– Mennyire rossz a helyzet?

– Elég rossz ahhoz, hogy elmenjen, amíg lezuhanyoztam.

– Jézusom, Trav, mondj el mindent. –Összehúzott szemekkel nézett rám. Odajött, és a velem szemben lévő székre ült.

Előrehajoltam, a poharamat a köztünk lévő dohányzóasztalra tettem. Beletúrtam a hajamba, és összeszorítottam az állkapcsomat. –A vacsora remekül ment. Aztán Lenore és Liza odajöttek és teljesen elbasztam.

– Nem – rázta meg a fejét.

– Mr.Himmel jó ötletnek tartotta, hogy együtt vigye el a lányokat. Tudod, az istenverte szokásos. Pénzt mutogat, eláztatja őket. Megláttak engem. Gondolták, hogy átülnek hozzánk.

– Szarságokat beszéltek Vi előtt?

Vi. Már becenevet is adott neki.

– Igen – morogtam az összeszorított fogaimon keresztül.

– Hagytad nekik.

Széttártam a karomat. – Mit kellett volna tennem? Egy ügyféllel voltak. Kedvesnek kellett lennem.

– Beszéltek róla, hogy mi volt köztetek Vi előtt?

Bólintottam.

– Te kibaszott idióta.

– Mit kellett volna...

– Tedd helyre őket – kiabálta. – Túl puhány vagy velük. Ők az alkalmazottaid. Tudniuk kell, hogy ne baszakodjanak veled mások előtt.

– Régen együtt buliztál velem, míg ők rajtunk lógtak.

– Az kurvára más helyzet volt, és ezt te is tudod. Violet nem volt ott. Te csak epekedtél utána, de ő egy másik kibaszott országban élt.

Felálltam, és fel-alá kezdtem járkálni. – Tudom, hogy elcsesztem, Link. Nincs szükségem rá, hogy te is lebassz. Már így is eléggé utálom magam.

– Helyes.

– Szerinted mit tegyek?–kérdeztem.– Szükségem van rá.

– Szereted őt?

Megálltam, és fintorogva néztem rá. – Tudod, hogy szeretem.

– Mondd el és mutasd meg neki, hogy mennyire, utána udvarolj neki úgy, ahogy még soha se.

Az orrom alatt morogva azt mondtam: – Nem biztos, hogy ez elég lesz – lehajtottam a fejem. A szavak nem elegek, látnia kell. Felemeltem a fejem.

– Van ötleted?

– Van.

– Elmondanád, a fenébe is?

Ránézve megkérdeztem: – Mit szólnál, ha átvennéd az üzletet?

Hátraszegte a fejét. – A nőket?

Bólintottam. – A nőket. Itt az ideje, hogy félreálljak. Ez hosszú távon amúgy sem nekem való, hisz Izzyre is gondolnom kell. Szeretnék ebből kilépni.

– Biztos vagy benne?

Fintorogtam. – Link, gyakorlatilag úgyis te vezeted ezt a boltot.

– Igen, én. De távol tudod tartani magad ettől az egésztől?

Bámultam rá. – Violetért bármit megteszek.

Füttyentett egyet. – Szent szar, te tényleg szereted őt!

A szememet forgatva nem törődtem vele. – Reggel hívd fel az ügyvédeimet, és készítsd elő a szerződést. Átírom a nevedre. Mindenképpen szólj az összes ügyfélnek és a lányoknak.

– Mi van ha a lányok látni szeretnének téged?

– Leszarom, hogy mit akarnak. Ami ma este történt, annak nem lett volna szabad megtörténnie. Vagy elfogadják, hogy te vagy a főnökük, vagy elmennek máshová. Gondoskodj róla, hogy tudják, engem nem kereshetnek meg a váltás miatt.

Vigyorgott. – Úgy lesz.

– Rendben. Jósok seggnyalást kell még csinálnom.

– Még szerencse, hogy ez egy szép segg, hogy csókolgasd. – Amikor felhorkantam, a kezei felemelkedtek, és nevetve azt mondta: – Mind a tiéd, haver. A tiéd mind.

– Igen, ő az enyém.

Tizenegyedik fejezet

Violet

 

Fordította: Sweety

 

Az íróasztalomnál ülve átlapoztam néhány papírt, és próbáltam kitalálni, hol is kezdjem, amikor kinyílt a bejárati ajtó.

– Mi a faszt akarsz? – fröcsögött Warden.

Felkaptam a fejem, és megláttam az ajtóban Travist. Nem tudtam, hogy Warden miért védelmez ennyire. Nem ültünk le kávézni, hogy kibeszéljük a szerencsétlen életünket. Nem tudta, hogy Travis egy hatalmas seggfej. Bár biztos megtudja, ha Travis nem száll ki a dolgaimból.

– Azért jöttem, hogy beszéljek Violettel.

– Ez nem fog megtörténni, köcsög – figyelmeztette Warden. – Azt hiszed, nem tudom, hogy csináltál valamit? Nem beszél az életéről, de kurvára tudom, hogy fájdalmat okoztál neki, és ez kibaszottul nem tetszik, ahogy te sem. Fordulj meg és húzz a picsába innen!

– Violet, kérlek, hallgass meg!

Warden Travis felé indult. Átcsúszott a zárt kapu felé, hogy elzárja a bejáratnál lévő recepcióhoz vezető utat, és meglökte Travist.

– Violet. Csak egy szóra – könyörgött, és a szeme az enyémet kutatta. Megráztam a fejem, és visszanéztem a papírmunkámra.

Nem akartam hallani a mondanivalóját. Hogy bocsánatért könyörög. Ha meghallgatom, akkor megbocsátanék, és az hová vezetne hosszú távon? Megint elmennénk együtt valahová,ahol valamelyik nője meglátna minket, odajönne és nyalizna neki, én pedig csak állnék mellette, mint egy senki.

Talán azért nemmutatott be az első alkalommal, mert egyszerűen nem akart bevonni az életének ezen részébe.

Baszd meg, nem! Nem kereshetek kifogásokat neki.

Talán egy kis idő múlvavalószínűleg meghallgatom, de elég makacsul ragaszkodom hozzá, hogy ne most kelljen.

A bejárati ajtó kinyílt, és Warden visszasétált. Nem is hallottammikor mentek ki, túlságosan elmélyültem a saját gondolataimban.

– Köszönöm – mondtam egy szánalmas mosollyal.

Warden morgott valamit, közben az íróasztalához ment, és újra dolgozni kezdett. Ennyi volt, nincs kérdés, semmi, de védte a hátsómat.

Ezért testvéremként szerettem.

Amikor megcsörrent a telefonom, a képernyőre pillantottam, mert ha Travis hív azonnal kinyomom. A testvéreken gondolkoztam az előbb, most, az enyém hívott.

– Talon.

– Hogy-hogy nem találkoztunk még? Újra az életem része vagy Violet, most már nem hátrálhatsz meg.

Mosolyogva mondtam neki. – Elfoglalt vagyok.

Ő felhorkant. – Elfoglalt? De attól még felhívhatod a nőmet, hogy ellenőrizd jól érzi-e magát.Vagy legalább a bátyádat hívd fel időnként, hogy tudjam, te jól vagy. Megértetted?

– Értettem – suttogtam, és melegség öntötte el a szívemet. A bátyám ugyanannyira törődött velem, mint én vele, újra.

Munka után úgy döntöttem, hogy megfogadom a bátyám tanácsát. Mivel tudtam, hogy Zarával lesz a kórházban, odamentem. Útban a magánszobájához gyorsan vettem a boltban egy csokor virágot és csokoládét.

Kopogtattam, majd hallottam, hogy – gyere be–. A fejemet rázva beléptem. Talon Zara ágya mellett állt, a mellkasán keresztbe téve a karját, és nagyon morcos volt. Zara elmosolyodott, amikor Talon felém sétált. Megfogta a tarkómat, odahajolt hozzám, és megcsókolta az arcom. A szívem megállt.– Jó látni téged. Elmegyek egy kibaszott kávéra, mielőtt kirángatnám az ágyból, és barnára pirítanám az istenverte seggét. Verj egy kis értelmet a fejébe.

Ezzel kiment. Visszanéztem Zarára, és láttam, a szemét forgatja. Odamentem, és a virágokat és a csokoládét az asztalra helyeztem. – Mi történt? – kérdeztem.

Kinyújtotta a kezét és közelebb intett.

A francba! Meg akar ölelni?

Én nem ölelgetem az embereket.

Ő azonban igen. Sóhajtva lehajoltam hozzá, és szorosan átöleltem. – Hogy vagy?

– Már sokkal jobban, a legutóbbi hívásod óta.

Leültem az ágya melletti székre. – Akarsz beszélni a bátyámról? Amíg semmi szexuális jellegű nem lesz benne, addig szívesen meghallgatlak.

Kisimította a lepedőjét. – Meg akarja leckéztetni Picket. Én meg nem akarom, hogy ezt tegye.

– Pick az a testvér, aki pénzért elárulta Talont és a klubját?

– Igen, de ugyanakkor a bátyám és Julian helyett golyót kapott. – Lehalkította a hangját. – Lelőtte Vicet, hogy megmentse a családomat. Nekem bebizonyította, hogy bízhatok benne.

Az alsó ajkamba harapva próbáltamkitalálni, hogyan értessem meg Zarával, hogy hogyan gondolkozik és hogy honnan jött a bátyám. Általában nem néztem jó szemmel a bosszúállást, hacsak nem volt törvényes.

Csakhogy az utóbbi napokban megtapasztaltam, hogy Talon erkölcsei sziklaszilárdak. A családról és a család védelméről szólt. Ha ebből engedne Talon, gyengének tűnne a testvérei előtt.

Megsimogattam Zara kezét, majd összekulcsoltam az ujjaimat az ágyán. – Téged elraboltak tőle.

– Tudom, de...

– Nem, Zara. Téged elvettek tőle és a testvéreitől, és fájdalmat okoztak neked. A pokolba, nemcsak neked, hanem a gyerekeknek, a bátyádnak és Juliannek is. A saját testvérei tették ezt. Testvérek, akikben megbízott. Ezt egy pofonnal nem lehet letudni. Sem neki, de a többi Hawks tagnak sem. Ha az emberek megtudják, hogy nem lesz büntetés azért, amit Pick tett, akkor biztos, hogy valami hasonló újra meg fog történni. Nem csak a Hawkson belülről beszélek, hanem másokról is, akik hallottak az esetről. Másokról, akik Talon ellenségei. Egy nap talán majd nem téged fognak elkapni. Lehet, hogy csak Maya lesz ott egyedül.Mindenkinek tudnia kell, hogy Talon nem hagyja, hogy bárki is baszakodjon a családjával.

Zara szemében könnyek csillogtak. – Oké, Vi – szipogott egyet. – Utálom, tényleg utálom, de most jobban megértem, mintha kiverte volna a szart isPickből. – Sóhajtott, oldalra döntötte a fejét, majd rám nézett. – Most pedig mesélj el mindent Travisről. Láttad őt?

Most rajtam volt a sor, hogy a szemem forgassam.

A keze a karomon landolt. – Eddig nem vettem észre, mert a bátyád nagyon felbosszantott, de látom, hogy szomorú vagy. Mi történt?

Nem szoktam senki előtt megnyílni, de Zara mellett mindig is jól éreztem magam és mivel azt akarta – belsőleg összerezzentem –, hogy „csajos beszélgetést” folytassunk, így hát elmondtam neki mindent, ami történt. Csendben ült és hallgatott, amíg befejeztem.

– Mit fogsz csinálni?

Megvontam a vállam. – Nem tudom.

– Tudod, mit gondolok?

Vigyorogva kérdeztem. – Mit?

– Azt hiszem, amikor már nem leszel ennyire dühös, sértett, és nem akarod épp megölni, tudni fogod, hogy mit érzel valójában. Bár van egy olyan érzésem, hogy már tudod, de aggódsz, mert egy párkapcsolat ijesztő dolog. Főleg, ha egy gyerek is jár vele – elmosolyodott. – Azt is tudom, hogy amióta veled dolgozom, még soha nem beszéltél senkiről, egészen mostanáig. Travis beverekedte magát a szívedbe, megint. Már csak azt kell kitalálnod, hogyan fogsz ezzelmegbirkózni. Biztos vagyok benne, hogy türelmesen fog várni, amíg te ezt megteszed.

– Ebben nem vagyok olyan biztos.

Megütögette a karomat, én pedig felnéztem rá. – Várni fog, mert lát benned valami különlegeset.

Szerencsére, mielőtt a dolgok túlságosan elmélyültek volna, Talon visszasétált. Zara kibökte. – Mindent értek. Tedd, amit tenned kell.

A szemöldöke felszaladt és tágra nyílt szemekkel nézett rám. Miután felém biccentett, melegen rámosolygott a barátnőjére. – Cica – mondta halkan, amitől Zara teljesen elkábult.

– Tényleg szeretem bámulni a csinos segged főnökember, de szeretném látni a sütőtökös pitémet – hallottuk Talon mögül. Julian Deannával együtt sétált befelé. Én felálltam.

– Ideje indulnom – jelentettem ki.Kaptam egy légpuszit Juliantől, és egy középső ujjat Deannától, amit viszonoztam, miközben mosolyt erőltettem az arcomra. Jó volt végre emberek között lenni. Anélkül, hogy Travisre vagy az érzelmeimre gondoltam, vagy akár eluralkodtak volna rajtam az érzelmeim, egy pillanatra majdnem normálisnak éreztem magam.

 

* * * *

 

Aznap este miután átnéztem a környéket és megbizonyosodtam róla, hogy Travis nincs a közelben, egy újabb csomag várt a verandán, amikor hazaértem.Még több virág, csokoládé és egy kis doboz.

Sóhajtva nyitottam ki a bejárati ajtót. Felvettem a tárgyakat, és úgy kellett átküzdenem magam az ajtón, mivel a csokor hatalmas volt. Bementem a konyhába, kinyitottam a kukát, és kihajítottam a virágokat.

A csokoládét megtartottam, hiszen az volt a kedvencem. A dobozt a pultra tettem, és elindultam egy whiskyért. A tekintetem folyton a dobozra tévedt.Incselkedett, hogy nyissam ki. A homlokomat ráncolva kortyoltam az italomból, miközben a dobozt bámultam.

Biztos, hogy ami benne van tetszeni fog. Tudtam, hogy így lesz. Akár ki is nyithatom.Valószínűleg még több ékszer. Nem tudom, hogy Travis mit képzelt, amikor elküldte nekem ezt a sok szart. Nem tudja megvásárolni a megbocsátásomat. Egy kupacba gyűjtöttem az összes ékszert a bejárati ajtó mellett. Vissza akartam postázni, amint abbahagyja a próbálkozásait.

Abba fogja hagyni?

Muszáj lesz, ha megtudja, hogy nem tud levenni a lábamról a csillogó dolgokkal. Megragadtam a dobozt, és magam felé húztam. Kibontva a masnit, felemeltem a doboz fedelét.

Tágra nyílt szemekkel élesen szívtam be a levegőt, és remegni kezdett a kezem.

Megtartotta.

Egész idő alatt megtartotta.

A doboz új volt, de ami benne volt, az már nem.

Kivettem az első fényképet.

Rólunk készült az első randinkon, még az egyetemen. A kezem a szám elé kaptam éppen. Kicsúszott a víz a kezemből, mert Travis épp valami elcsépelt felszedősdumát nyomott, én pedig épp egy kortyot ittam, és az egész asztalt lefröcsköltem vele. Travis széles mosollyal nézett le rám.

A szívem kihagyott egy ütemet a kép láttán.

A következő képen a parkban voltunk. Ellógtunk az óráról, hogy sörrel és Cheetosszal lazítsunk egy pokrócon.Travis készítette a fotót, amin hanyatt feküdtünk, miközben odahajolt, és arcon csókolt.

Melegség öntötte el a mellkasom.

A következő fotó rólam készült. Dühösen álltam rajta csípőre tett kézzel.Nevetve ráztam meg a fejem, miközben a könnyeimmel küszködtem. Travis mindig a lehető legrosszabb pillanatokat kapta el, amikor elvesztettem az önuralmamat. Azért voltam dühös, mert ananászt tett a pizzára és ennyi pont elég volt ahhoz, hogy teljesen kiakadjak. Amikor ezt a fotót megmutatta, azt mondta, hogy azért szereti nézegetni ezt a képet, mert teljesen mindegy milyen hangulatban vagyok, ő akkor is engem akar.

Megremegett az alsó ajkam.

A következő fotót valaki más készítette rólunk.Arra már nem emlékszem, hogy kicsoda, de az éjszakára jól emlékszem. Valami klubban álltunk a táncparketten. Az emberek körülöttünk őrülten táncoltak, míg Travis és én csak egymás szemébe nézve átöleltük egymást.

Ez volt az az este, amikor azt mondta nekem, hogy szeret.

Nem keféltünk aznap este. Hanem szép lassan szeretkeztünk egymással.

Azon az éjszakán jöttem rá, hogy soha nem akarok nélküle élni.

Alig egy évvel később az életünk megváltozott. De most már tudom, hogy jobb volt így, hogy mindenki a maga útját járta. Ma nem tartanék ott, ahol vagyok, és Travisnek sem lenne Izzy.

Volt egy másik fotó is, ahol egy piknikpadon ölelkeztünk. A következőt szintén valaki más készítette rólunk, amin egy stadion előtt veszekszünk. Nem tetszett neki, hogy megütöttem azt a srácot, aki rám szállt, hiszen ez az ő feladata, és az is hogy vigyázzon rám. Hamar elpárolgott a dühöm. Hogy tudtam volna rá haragudni, hiszen csak meg akart védeni engem? A bátyámon kívül más férfi még soha nem akart vigyázni rám.

A fényképek láttán, annyi emlék villant át az agyamon.

Teljes mértékben szerelmesek voltunk egymásba.

Nem csoda, hogy felerősödtek az érzelmeim, erősebbek lettek, pedig csak néhány hete vagyok a közelében.

Nem csodálkozom, hogy ennyire fájt, hogy megbántott.

Travis régen soha nem vett észre egy másik nőt, ha én a közelben voltam. Eszembe jutott, hogy az emberek változnak.

Az a nő az alkalmazottja volt, de nem tudtam kiverni a fejemből, ahogy beszélgettek, ahogyan egymásra néztek, és ahogyan hagyta, hogy a szemem láttára megérintse.

Szipogva toltam el a képeket.

Átkozott legyen.

Átkozott legyen, amiért eszembe juttatta, hogy mi volt köztünk régen.

A szerelmet, amit éreztünk.

A francba vele.

Nem tudtam, mit tegyek, mit érezzek. Azt viszont igen, hogy még mindig nem álltam készen a találkozásra, vagy beszélgetésre vele.

Valószínűleg a neheztelés csak önvédelem volt, hogy megvédjem magam a további fájdalmaktól, de nem tudtam leállítani magam. Nem álltam még készen.

Talán majd idővel.

Csakhogy Travis akkor még mindig itt lesz?

Összerezzentem, amikor megcsörrent a telefonom. Először meg se akartam nézni, hogy Travis hív-e, de Chuck éppen Butchcsal a terepen dolgozott egy ügyön, és meg kellett győződnöm róla, hogy nem valamelyikük keres.

Ezt meséltem be magamnak, amikor a telefonért nyúltam.

Nem az volt, akikre gondoltam. – Jim – mondtam, ahogy felvettem.

– Violet. Rég nem beszéltünk.

Így volt. Jim és én randiztunk, mielőtt elment megnézni, hogy milyen a városi élet a rendőrségen a vidéki helyett. Néha, amikor városon kívüli ügyeket vállaltam, Jim és én összefutottunk egy gyors menetre. Nem volt komoly a kapcsolatunk, de eléggé kedveltük egymást, hogy le is feküdjünk. – Hogy vagy? – kérdeztem.

– Jól, drágám. Pár hét múlva érkezema városba, szívesen találkoznék veled. Akarsz velem vacsorázni?

Akartam?

Jimmel jókatlehet beszélgetni. Mindig is élveztem a társaságát. – Persze. Örömmel.